EpicEdiON, a Balassi fivérek, Bálint és Ferenc halálára (1596)

Mit mondhatok? Éltem,

Hol bátran, hol féltem
Kedvvel, búval, panaszval,
Hol méltó vádlásban,
Több rágalmazásban,
Mert egész föld foly azzal.
Vétkemben rettegtem,
Jómban örvendettem
S vigadtam az igazzal.

 ([5], II. 20. vsz.)

EPICEDIONÁNAK (GYÁSZÉNEK) ELSŐ LEVELE

Kiben kesereg a magyar nemzetnek romlássán s fogyássán

Ó, szegény megromlott s elfogyott magyar nép,
Vitézséggel nevelt hírrel vagy igen szép,
Kár, hogy tartatol úgy, mint senyvedendő kép,
Elémenetedre nincs egy utad is ép.
(1. vsz.)

SZERELMES ÉNEKEI A BALASSI-KÓDEXBEN
TIZEDIK
SZÉP EGYNEHÁNY SZERELMES VERSEK

Én édes Ilonám, Tizedik bölcs Múzsám, Kinek szavát nem unnám,
Te vagy negyed Charis, Okosabb annál is, Kit méltán kedvelt Páris,
Három asszony között, Kik közt ítílet lött, Venus vagy, ki almát vött.

Vasat győz jó acél, Bír kard ellen páncél, Velem pedig szépséged,
Szép szád teljes mézzel, Nyelved bölcs beszéddel, Nagy is az emberséged,
Kévánom, hogy bánat Ne szálljon soha rád, Ép legyen egészséged.

Mert az te szerelmed Engem úgy környülvett, Mint pézsmát ó szelence,
Az én szívem kivel Szintén úgy hivült el, Mint tűz miatt kemence,
Mert te szépségedbe Szívem úgy merült be, Mint tengerben Velence.

Boldogíts kedveddel, Éltess szerelmeddel, Ne vess meg szerelmemért,
Kivel engem égetsz, Égetvén emésztesz Bennem minden élő vért,
Csak érted hervadok, Szívemnek bút adok, Rólad való gondom sért.

Szerelem, micsoda Tövisbűl szőtt csuda, Hegyével sokakot sért,
Mert fogását neki Nehezen lelhetni, Jelesben hol meg nem ért,
Idővel peniglen Megérhet eszében, Kit okosság jól rá mért.

Minden betegséget Orvos megenyhíthet, De az orvos nem szenved,
Azki nem egyebtűl, Csak szeretőitűl Minden gyógyulást vehet,
Nekem is te lehetsz Orvosom, ha szeretsz, Éltem kedvedben lehet.

Ajánlom ez könyvvel Magam mindenemmel Tökéletességedben,
Gyámolj jó kedveddel, Éltess szerelmeddel, Viselj fottig kedvedben,
Sok jód szaporodjék, Búd halma omoljék, Könny száradjon szemedben.

Balassi Bálint-Rimay János: Istenes énekek
(Kolozsvár, 1669-1677)

Balassi Bálint Istenes énekei - amelyek jórészt 1584-1587 között, a költő házasságát közvetlenül megelőző, illetve az azt követő válságos években születtek, csak 1631-1632 körül - a Rimay János által előkészített összkiadás kézirata nyomán - Rimay verseivel összekeverve jelentek meg nyomtatásban. 1650 táján Szenczi Kertész Ábrahám váradi tipográfus megbízható kéziratok alapján, a két költő műveit különválasztva rendezte sajtó alá Balassi és Rimay istenes énekeinek új kiadását. A versek a 19. századig csaknem félszáz kiadásban láttak napvilágot; a szegedi Egyetemi Könyvtárban őrzött unikum példány (kötése 20. századi mester munkája) 1669-1677 között hagyta el Veresegyházi Szentyel Mihály kolozsvári nyomdáját. Szentyel Mihály, aki 1668 körül állt az akkor már évek óta szünetelő Heltai-féle kolozsvári tipográfia élére, számos magyar és latin nyomtatványt adott sajtó alá, némelyiket - mint a Nadányi János-féle kertészeti könyvet - csak igen csekély példányszámban: talán ezzel magyarázható, hogy az 1976-ban felfedezett Balassi-kiadásból csak egyetlen példány maradt ránk. Alakja a szokásos csatos imakönyvforma, 12-rét formátumban, s a kötés, illetve a kopottabb lapok gondos restaurálása értő, szakember tulajdonost feltételeztek. A könyvtár gyarapodási naplója szerint "Dr. Dézsi Lajos örökeseitől vétel", ám meglepő, hogy Dézsi, a szegedi egyetem régi magyar irodalom tanszékének egykori kiváló vezetője, aki Balassi és Rimay istenes énekeinek alapvető bibliográfiáját elkészítette, ezeket a kiadásokat sehol nem ismerteti. A gondos filológiai elemzés kétségtelenné teszi, hogy a kolozsvári töredékes könyvecske a lőcsei 1670. évi kiadással együtt Balassi istenes énekei egy részének legjobb szövegforrása.