Redon hajlama, vonzódása a folytonos önvizsgálathoz, a képtémákkal való latens azonosulása különösen arcvonásait őrző képeinél meghatározó. A Rembrandtot idéző titokzatos félhomályból előbukkanó arc tekintete átható, szúrós. Itt is, mint Redonnál oly gyakran nem párhuzamos, hanem széttartó a két szem. A művész ismerős, szuggesztív vonásait véljük felfedezni több képén is, így A gondolkodó az ablaknál (1878), A rab vagy A titok (1881), Arc rács mögött, Férfi babérkoszorúval (1895) címűeken. Mintha a magányos gondolkodó kétségbeesett rabbá változott volna…