|
Galambos Lidi
Galambos Lidinek
Mi jutott eszébe?
Holdvilágnál fürdött
A Hernád vizébe.
Ott el is vesztette
Arany jegygyűrűjét,
Elvesztette vele
Barna vőlegényét.
El is ment keresni
A ligetbe, rétre…
Azután pedig a
Hernád fenekére.
Altató dal
Bús, Este van már, este,
Tente, baba, tente!
Alszik már, alszik már
A csicsergő madár.
Alszik a kis czicza,
Gyuricza, Katicza,
Liba, czoczó, csirke,
Tarka boczi, csürhe,
Méh, lepe, dongó,
Aranyos pillangó…
Alszik az ibolya –
Csicsija, bubuja!
Elment apa messzi,
Vásárfiát venni.
Majd ha a nap felkel
Haza is jön reggel.
Hoz babának csókot,
Sárga, piros czukrot.
Lesz kicsinek drága
Szóló muzsikája.
Kardja, lova, mézes,
Czifra könyve, képes,
Kocsija, bábuja…
Csicsija, bubuja!
Volt egyszer egy ember
Halászni ment egyszer.
Hát fogott is mindjárt
Aranyhajú kis lányt.
Hazavitte onnét
A csecse királynét,
Mert a’ lett belőle,
Hogy magát kinőtte.
A halász is, bezzeg,
Fényes úr lett: herczeg!
Semmi baja, búja…
Csicsija, bubuja!
Tudok egy szép kertet,
Mesepatak mellett.
Arany, ezüst, gyémánt,
Szép narancsot, almát
Terem a fa ottan…
Tündérország ott van.
Gyöngymadarak ezren
Csacsognak a kertben,
Fű, fa, virág zengő,
Mint az üveg csengő.
Majd elmegyünk oda…
Csicsija, bubuja!
Tente, baba, tente,
A szemedet hunyd be!
Alugy ingó-ringó,
Piczi rózsabimbó!
Majd felkölt a hajnal
Fülemiledallal,
Fölkel a kis czicza,
Gyuricza, Katicza,
Méh, lepe, dongó,
Aranyos pillangó,
Fölkel az ibolya…
Csicsija, bubuja!
Türelemmel küzd az ember
Türelemmel küzd az ember
S boldog soha nem lehet:
Izgalomban, siralomban
Tölti el z életet.
Hogyha van is néha egy kis
Nyugodalma, öröme:
Megzavarja, elnyeli a
Búnak, bajnak özöne.
Úgy van. Itten drága minden,
Drága minden örömünk:
Egy kis jóért, mulandóért,
Százszor is megfizetünk.
De a végzet annyi mérget
Dob kelyhünkbe untalan,
Hogy az a kis édesség is
Keserű, mi benne van.
Szomorúság, nyomorúság,
Vértanúság életünk:
Több erénnyel, több reménnyel,
Mint sikerrel küszködünk.
Addig-addig küszködünk, míg
Megjön a nagy jutalom:
Öröminket, keservinket
Elnyeli a sírhalom.
Forrás: Pósa Lajos: Tíz év alatt. Költemények 1875-1885. Szeged, 1886.
|
