Zsidó polgári családból származik az íróként és pszichológusként is egyaránt nagyon népszerű Popper Péter. Bölcs és szerethető, ahogyan az igazán bölcsek. Könyvei tucatjaival tanít élni, érezni, tudni, megtapasztalni. Szenvedélye lett annak kutatása, hogy mit gondolnak az emberek a transzcentendális dolgokról. "Misztikus és titkos" tudományát rendelője díványán vagy foteljén kívül egyetemi katedrán, és az ország teljes nyilvánossága előtt közíróként is műveli. Méghozzá úgy, hogy az mentes marad mindenféle tolakodó "lelkizéstől".

2006 januárjáig rendszeresen publikált a 168 Óra című lapban "Ezek mennek mostanában" címmel, de a Népszava és a Mozgó Világ is kért tőle cikkeket. A televízióban Istenek órája címmel tartott vallástörténeti "kurzust", ahová egyébként 1963 óta készített műsorokat. Úgy tartják, hogy Ő a "legtöbbet dolgozó lusta ember Budapesten". Ugyanis ezeken felül heti húsz órában tanít különböző egyetemeken. Ilyen a Zsidó Egyetem, a Bálint György Újságíró Iskola, a Színművészeti Egyetem és a Buddhista Főiskola. A valláspszichológiát korábban a bölcsészkaron tanította, most a Buddhista Főiskolán és a Zsidó Egyetemen adja elő. A Színművészeti Egyetemet nagyon szereti, a leendő rendezőknek hatáspszichológiát ad elő. Mégis a buddhisták a nagy kedvencei, mert ők tudják, hogy a diplomájukat semmire sem használhatják, tehát azért tanulnak, mert csakugyan érdekli őket a téma. Úgy véli, hogy amikor először kerül olyan helyzetbe, hogy csak jegyzetből tud előadni, akkor leteszi a lantot, befejezi a tanítást. Ugyanis az az elve, hogy ha a diáktól a vizsgán megköveteli a könyv nélküli felelést, akkor neki is jegyzet nélkül kell tudni előadást tartani. Mesterei Liebermann Lucy, illetve a Kossuth-díjas pszichiáter, György Júlia voltak. Tőlük tanulta meg, hogy százszázalékosan figyelni kell a másikra, és arra, akit analizál. Nehogy a végén csak saját magára tudjon koncentrálni. Hosszabb ideig tartózkodott Indiában, ahol egy Siva paptól a következőket hallotta: "Mérhetetlen sok embert öltek meg a gyűlölet jegyében, ennél valamivel többet a szeretet jegyében, de a közöny, a visszavonulás, a magány jegyében még nem öltek meg senkit." Ezért törekszik arra, hogy az ember tegye magát belülről rendbe, s ne egy másik emberen vezesse le a belső feszültségeit. Demokratikusan élni csak önfegyelemmel lehet - vallja.

Előadásaira nem lehet beférni a tanterembe. Valami olyasmit képvisel, ami hiánycikk a mai világban. Amire nagyon vágyunk, amilyenek szeretnénk lenni, de nem mindig merünk, s amilyenek lennénk, ha nem félnénk a következményektől. Talán, ha önmagunk mernénk lenni. Önmagunk a szerelemben, barátságban, nem mások elvárásának megfelelni akarva. Olyan pimaszul mindig önmagunk lenni, mint amennyire Ő az. A közelében tartózkodva mi sem tehetünk egyebet.

Forrás: SULINET