Fürtrablás

Alexander Pope a klasszicista költészet legünnepeltebb költőfejedelme volt, és korántsem csak Angliában. A magyar felvilágosodás írói "isteni Póp"-ként bálványozták, és szinte versengve fordították a műveit. De mikor eljött a romantika, és szembefordult a klasszicizmussal, Pope is trónfosztott lett. Értékelése körül Angliában azóta is fel-fellángol a vita, de ez jobbára az angol irodalomtörténet belügye immár. Makulátlan formába öltöztetett hűvös racionalizmusa csak hírből ismerős a külföldi olvasónak, és ez idő szerint nem látszik valószínűnek, hogy valaha is új életre támad. Egy műve azonban kivétel. A fürtrablás ma is igazi élvezetet kínál. Ez a komikus eposz a maga műfajának és egyben az európai rokokónak a csúcspontja. Művészi sűrítménye mindannak a kecsességnek, bájnak és eleganciának, amit az arisztokrata életforma kitermelt és hozzáadott az emberiség közös kultúrájához, oly módon mégpedig, hogy egyszersmind körmönfontan kíméletetlen szatírája is ennek az akkor már idejétmúlt, erkölcsvesztett életformának. A mű cselekménye könnyűszerrel belefér egy dióhéjba. Az eposzi háborúság egy levágott hajtincs miatt tör ki, amelyet a szépséges Belinda fejéről oroz el a szerelmes báró ollója. Az eposzban nélkülözhetetlen földöntúli segédszemélyzetet a rózsakeresztes misztika leheletnyi szellemalakjai szolgáltatják, a hősi vértezetet az öltözőasztal szépítőszerei és a harcmezőt a kártyaasztal. Minden a hősköltemények hagyományos szabályai szerint bonyolódik, és semmi sincsen, ami ne állna mulatságosan aránytalan ellentétben a rárótt szereppel. A fürtrablás-t áthatja a rokokó erotika, a francia mintáknál tartózkodóbb angol változatában, amely csupa ravasz célzás és sejtetés, sikamlós kétértelműség - nem pornográfia, hanem pikantéria. Ahogy Csokonai írta Dorottyájának mintájáról: "Nincs ehhez hasonló a comicus világban... tele van tréfával, melyet az első nevelésű dámák előtt is, a podagrás dogmatikus múseumában is fel bátorkodhatsz olvasni."

részlet

Egy csöpp enyelgés - kész a szörnyü vád;
Egy semmiség: s már dúlnak vad csaták -
Ezt zengem én: Carylom, ó, neked
(Kegyes Belinda, ezt megértheted).
Tárgyam csekély bár, majd övez babér,
Ha múzsa ihlet és Caryl dicsér.
Regéld el, égi nő, miként lehet:
A gáláns lord szép hölgyet sérthetett?
S ó, mondd el annakfurcsa indokát:
A hölgy egy lordot nem tűrhet tovább!
Gyöngéd kebelben él ily zord harag? -
Nagy célra törnöm - vakmerőn - szabad?

(I. ének, 1-12.)

Essay on Man (1733-1734) c. verses filozófiai írásában deista világképet vázol, a gonoszság szerepét mutatja be a földön. Az emberi viselkedést a mindenséghez, a saját pszichikumához, a társadalomhoz és a boldogsághoz viszonyítva elemzi.

részlet

A gonosz oly rémes arcú szörnyeteg,
Bárki, ha csak megpillantja, beleremeg;
Ám ha arcát gyakran látod, s megszokod,
Először megtűröd, majd megsajnálod, s végül befogadod.