Alexander Pope
(1688,
London - 1744, Twickenham)
angol költő
A 18. század első felének legnagyobb költőjeként tartják
számon. Leginkább szatirikus művéről és Homérosz angol nyelvű fordításairól
híres, az angol nyelv harmadik legidézettebb írója Shakespeare és Tennyson után.
Pope a pár rímes ötös jambus mesteri művelője volt.
A Fürtrablás című vers talán Pope legismertebb költeménye, mely egy játékos, szellemes modorú, burleszk jellegű vígeposz, benne a rokokó a klasszicizmussal keveredik. A komikus eposz az arisztokrata udvari körök szellemesen eredeti, kritikus, de nem sértő gúnyrajza. Csokonai Dorottyájának egyik ihletője. Pope már gyermekkora óta Homérosz bűvkörében élt és 1713-ben bejelentette, hogy lefordítja az Iliászt. A fordítás sikerének köszönhetően rendkívül jól megélt az írásból. Ő volt Angliában az első költő, aki egyedül az írásból saját magát el tudta tartani. Ráadásul annyi pénze összejött, hogy 1719-ben villát vásárolt Twickenhamben, amely hamarosan neves szerzők találkozóhelyévé nőtte ki magát. Az Iliász sikerén felbuzdulva lefordította az Odüsszeiát is. Ebben a fordításban már segítői is akadtak (William Broome és Elijah Fenton). Pope ekkoriban vált elégedetlenné Robert Walpole miniszteri munkájával, és az ellenzék buzdítására megírta egyik legjelentősebb kritikáját Az embernek próbája címmel (1733-1734), mely deista világképet vázol, a gonoszság szerepét mutatja be a földön. A művet Bessenyei György (1746-1811) szabad fordításából ismerhetjük. 1738 után a költő már keveset írt. Játszadozott az ötlettel, hogy megírja Brutus címen Anglia nemzeti eposzát, azonban csak a nyitó sorok készültek el. 1742-ben kiadták negyedik kötetét, majd az ezt követő évben összes művét egy kötetben. Forrás: Irodalmi arcképcsarnok - Hegedűs Géza |