Alexander Pope
 (1688, London - 1744, Twickenham)

angol költő

A 18. század első felének legnagyobb költőjeként tartják számon. Leginkább szatirikus művéről és Homérosz angol nyelvű fordításairól híres, az angol nyelv harmadik legidézettebb írója Shakespeare és Tennyson után. Pope a pár rímes ötös jambus mesteri művelője volt.

Londonban született Alexander és Edith Pope, római katolikus szülők gyermekeként. Pope iskolai tanulmányait teljes mértékben ellehetetlenítette az a 17. század végén hozott törvénysorozat, amely az Anglikán egyház erejét hivatott megerősíteni az Egyesült Királyságban. Mivel a katolikusokat kizárták az állami oktatásból, Pope-ot nagynénje tanította olvasni, majd egy titkos katolikus iskolába járt, melyeket egyébként a törvény tiltott. Kora gyermekkorától kezdve egészségügyi problémákkal küzdött, többek között tuberkulózissal, melyek testét eltorzították és megállították a növésben. Nem is nőtt nagyobbra 137 centiméternél. Annak ellenére, hogy sohasem nősült meg, rengeteg női barátja volt, akikkel sűrűn levelezett. 1700-ban a szigorú katolikus-ellenes törvények miatt el kellett hagyniuk Londont, így Berkshire-be költöztek. Pope hosszú tanulmányokba kezdett önállóan tanulmányozva az angol, francia, olasz, latin, és Ókori görög irodalmat. Ekkoriban fontos barátokra is lelt, akik bevezették őt London irodalmi életébe. 1710-ben kiadott első verseskötete (Poetical Miscellanies) azonnali sikert hoztak a fiatal költőnek. Ezután írta meg híres irodalmi kritikáját, Esszé a kritikáról címmel. Egyfelől hatalmas sikert aratott a könyv, azonban kihívta néhány irodalomkritikus haragját is, mint például John Dennis, amely nagy irodalmi párbajokhoz fog a későbbiekben vezetni. 1711 környékén P. barátságot kötött John Gay, Jonathan Swift és John Arbuthnot írókkal. 1712-ben megalapították a Scriblerus Klubot, melynek célja az volt, hogy kifigurázza a nemtörődömséget és a tudálékosságot. Ehhez létrehoztak egy fiktív alakot, Martinus Scriblerust.

1710

1711

1714

1743

A Fürtrablás című vers talán Pope legismertebb költeménye, mely egy játékos, szellemes modorú, burleszk jellegű vígeposz, benne a rokokó a klasszicizmussal keveredik. A komikus eposz az arisztokrata udvari körök szellemesen eredeti, kritikus, de nem sértő gúnyrajza. Csokonai Dorottyájának egyik ihletője. Pope már gyermekkora óta Homérosz bűvkörében élt és 1713-ben bejelentette, hogy lefordítja az Iliászt. A fordítás sikerének köszönhetően rendkívül jól megélt az írásból. Ő volt Angliában az első költő, aki egyedül az írásból saját magát el tudta tartani. Ráadásul annyi pénze összejött, hogy 1719-ben villát vásárolt Twickenhamben, amely hamarosan neves szerzők találkozóhelyévé nőtte ki magát. Az Iliász sikerén felbuzdulva lefordította az Odüsszeiát is. Ebben a fordításban már segítői is akadtak (William Broome és Elijah Fenton). Pope ekkoriban vált elégedetlenné Robert Walpole miniszteri munkájával, és az ellenzék buzdítására megírta egyik legjelentősebb kritikáját Az embernek próbája címmel (1733-1734), mely deista világképet vázol, a gonoszság szerepét mutatja be a földön. A művet Bessenyei György (1746-1811) szabad fordításából ismerhetjük. 1738 után a költő már keveset írt. Játszadozott az ötlettel, hogy megírja Brutus címen Anglia nemzeti eposzát, azonban csak a nyitó sorok készültek el. 1742-ben kiadták negyedik kötetét, majd az ezt követő évben összes művét egy kötetben.

Forrás: Irodalmi arcképcsarnok - Hegedűs Géza

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL