A múzeum alapítása egybeesett a magyar történelem jelentős korszakváltásával, az újkori nemzeti öntudat kialakulásának és a polgári szabadságeszmék elterjedésének időszakával. 1802-ben gróf Széchényi Ferenc, a művelt arisztokrata I. Ferenc császárhoz fordult engedélyért, hogy Magyarországra vonatkozó gazdag gyűjteményét a nemzetnek ajándékozhassa. Az uralkodó hozzájárulását adta, így ezt a dátumot tekinthetjük a Magyar Nemzeti Múzeum alapítási évének. Az épület tervezésével Pollack Mihályt bízták meg, a magyarországi klasszicista építészet jelentős alakját, aki addigra már komoly hírnevet szerzett több impozáns épület tervezésével. Az építkezés 1837-1847-ig tartott. A múzeum 109 x 70 méteres téglalap alakú teret foglal el, két belső udvarral. A párkány magassága a felszíntől mérve 24 m, beépített alapterülete 7894 nm, köbtartalma pedig 157 600 köbméter. A nyolcoszlopos, római stílusú portikusz 34,7 m széles és 27,3 méterrel lép ki a homlokfal elé. A timpanon szobordíszei Raffael Monti milánói szobrász alkotása: középen Pannónia nőalakja trónol, kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal sarokban lévő a Drávát szimbolizálja. Az épület belső kiképzése a klasszicista stílusnak megfelelő. A főlépcső falait és mennyezetét 1875 óta Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik.