A régi vár helyén megmaradt szintkülönbségek csak kis mértékben okoztak gondot tervezőjének. A kor elvárása szerint és a párkányzatok érvényesülése végett, a lejtő adta nehézség nem jár az épület tömegének mozgatásával, helyette a szintszámot növelték meg. Az épület déli szárnyánál alagsori szint csatlakozott a jellemzően kétszintes épülethomlokzat alá. A nagy kiterjedésű, belső udvaros épülettömb bemutatott minden építészeti bravúrt, amit az akkor már sikeres és ismert Pollacktól el lehetett várni. Alaprajza, funkcionális elrendezése, több esetben indokolta a homlokzatalakítást és a tömegformálást. A reprezentatív, nagy tereket itt is sikerült a középső rizalitok mögé szerveznie. Ezek a gazdagon megfogalmazott épületrészek a három homlokzati oldalon kiegyensúlyozott látványt eredményeztek. Az egyensúlyhoz a finom részletképzéssel megformált sarokrizalitok is hozzájárultak. Ez az épület már nem "egy homlokzatos", mint ahogyan több Pollack-háznál látjuk. A körbejárás során folyamatosan érvényesülő, azonos megoldásokkal találkozunk.