Bonyolult építészettörténetű a pesti Vigadó. 1808 és 1812. között megépült a Német Színház, melynek építésze az udvar által támogatott bécsi Johann Aman volt. Aman a Német Színház tervezésénél a megvalósult európai példákat akarta követni s valóban az akkorra már sok helyen ismert szimmetria tengelyes szervezésű, félkörös nézőterű, előcsarnokos színház épült fel. Az alaprajzi rendszerben rejlő hármas tagozódás kihatott az épülettömb dunai oldalán létesített rendezvények céljára szolgált teremsorra is, melynek befejezése anyagi okok miatt elhúzódott. A kettős megközelítésű épület valójában két főhomlokzattal rendelkezett. A Német Színház leégése és elbontása után a valamikori nyugati épületrész önálló szerepet kapott. Ebből lett a híres pesti Redoute, a Vigadó. A Vígadó építészeti megjelenése a pesti Duna part kiépülésével vált fontossá. Bár Aman kezdte tervezni, de befejezése - 1816- tól - Pollack nevéhez fűződik. A régi és az új mester apró zsörtölődései közepette szinte egy új épület létesült. Megmaradt az épület alaprajzi és homlokzati hármas tagolódása, de a középrizalit erőteljesebbé vált és a látványos háromszintes palotahomlokzat jobban érvényesült. Az öttengelyes középrizalit gazdag stílusismeretről tett tanúbizonyságot és tömegével szerencsés arányban volt a két háromtengelyes oldalszárnnyal. Ezzel kialakult az a középrizalitos pesti középülettípus, melynek hatása a vidéki klasszicizmus során is oly sokszor volt látható. A mű a harmincas évek elején készült el s Pollack nagy dicsőségét hozta. Sajnos az épület a következő évtized viharaiban jelentősen megrongálódott, majd a romantika korában, Feszl Frigyes zseniális alkotásaként született újjá.