Pirandello műveiről
|
IV. Henrik
Nagyon sokan hasznot húznak abból, ha egyesekről elhitetik, hogy őrült, csak
hogy legyen valami ürügy, amivel zár alatt tarthassák. De tudod-e miért? Azért,
mert nem tűrnék el, amit ez beszélne!
"A Hat szereplő
szerzőt keres - a dráma és a forgatókönyv is - egy szerző lázadása, intim
naplója, kétségbeesett kiáltása. Egy fiának írt levelében Pirandello egy
tragikus, de elkerülhetetlen döntéséről számol be: feleségét szanatóriumba
kellett beutalnia, mivel önkívületi állapotában az asszony a lányával való
vérfertőzéssel vádolta őt. Ez hát a Hat szereplő című darab kezdete: a szerző
nem hajlandó beismerni egy feltételezett bűnét és menekül a kísértő szellemek,
saját agyának teremtményei elől. A filmforgatókönyvben viszont, amelyet
Pirandello Adolf Lanzzal együtt írt (Reinhardt számára, de a film sohasem
készült el) a szerző az önelemzés őrült bátorságáról tanúskodik. Ő maga is
megjelenik, az Apával és az Igazgató - Rendezővel azonosul. Forrás: Cătălina Buzoianu, rendező
Mattia Pascal két élete Egy kisvárosi könyvtáros, Mattia Pascal, nyomasztó családi élete, anyagi gondjai elől egy szép napon világgá szalad. Elvetődik Monte-Carlóba, s játszani kezd maradék pénzecskéjével. A szerencse makacsul mellé szegődik: néhány nap alatt tetemes összeget nyer. Már éppen haza akar térni, mikor az újságból hírét veszi, hogy otthon öngyilkosnak hiszik, őt vélik felismerni a malomárokból kifogott holttestben. Kurta megdöbbenését ujjongó öröm váltja fel: itt az alkalom, hogy megszabaduljon egy rákényszeríttet életforma nyűgeitől, a maga kedvére alakítsa életét, egyéniségét, külsejét. Vajon mit tud kezdeni a nagyszerű szabadsággal, a boldog felelőtlenséggel? Le tudja-e tépni az ember igazi arcát eltakaró álarcot, vagy új élete éppen olyan gyötrő, lényegétől idegen formába szorítja, mint a régi? Erre keres választ Pirandello izgalmas regénye. A modern olasz irodalom Nobel-díjas klasszikusa a novellának is mestere: Esetlen vagy tragikomikus alakjai szánalmasan csetlenek-botlanak sorsuk lerázhatatlan béklyóiban. Pirandello szereti a végletes helyzeteket, de mindig valami egyetemes emberi-társadalmi igazságot kutat. Néhány elbeszélése drámai erővel jeleníti meg szülőföldje, Szicília parasztjainak, kisembereinek megrázó életét.
SZÍNMŰVEK Luigi Pirandello színműveit immár hat évtizede ismeri a hazai olvasó- és nézőközönség, műveinek mégis ez az első (1984) reprezentatív gyűjteménye magyarul. Közismert, színháztörténeti jelentőségű darabjai (Hat szerep...; IV. Henrik) mellett tartalmazza korai korszakának legjobb alkotásait (A korsó; Liola) és kései, torzóban maradt remekművét, A hegyek óriásait is. A szicíliai származású író bonni tanulmányai során ismerkedett meg Hegel és Schopenhauer filozófiájával. Hazatérve tanári munkája mellett a szicíliai népéletet megörökítő elbeszéléseket publikált; közepes sikerrel. Közel három évtized telt el, míg rádöbbent: igazi eleme, írói élettere a színpad; láttató-megelevenítő tehetsége itt érvényesül igazán. Kezdetben prózai írásait alkalmazta színpadra, később azonban "beleérett" a műfajba s a filozofikus tartalom válik döntővé műveiben. Elsődleges célja az "emberi kondíció" minél mélyebb feltárása. Századunk második évtizedében az izmusok vakmerő próbálkozásain felbátorodva maga is túllép a szokványos dramaturgián s a groteszk, abszurd kifejezőeszközeit teszi művészetének meghatározó elemévé. Ez az új fordításban a Karinthy-féle Hat szerep... címét is módosító Hat szereplő szerzőt keres c. darabjának dramaturgiai alapja s ez a IV. Henrik fanyar logikai játékának is konstruktív váza. A színpad homályából előtérbe lépő hat árny "élettörténete" túlzottan is tökéletes "dráma", míg az őrült umbriai gróf végzetét épp elméjének kitisztulása okozza. Korai darabjainak "érzelmi dualizmusa" itt alaptörvénnyé emelkedik; a való világ ellentmondásai rögzítik az egyéni létezés tudathasadásos állapotát. Az olvasmányként is élvezetes könyv Függeléke A hegyek óriásaihoz kíván kulcsot adni, (befejezetlen, a mű végső formáját a szerző halálos ágyán elmondott gondolatai alapján Marta Abba és fia, Stefano Pirandello adta meg), míg Szabó György utószava az életmű fejlődéstörténetét vázolja fel. |