FRANCESCO PETRARCA DALOSKÖNYVE

Magamban, lassan, gondolkodva járom
az elhagyott, a puszta, néma tájat,
s szemem vigyáz, hogy arra most ne járjak,
hol a homokban emberé a lábnyom.

(1-4. sor)

Fordította: Szabolcsi Éva

A NAP, A HÓ, AZ ÉVSZAK ÁLDVA LÉGYEN

A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet, órát, pillanatot áldom
s a szép tájat, ahol elért sugárzón
szép szeme, és rabul ejtett egészen;

áldott az első édes szenvedésem,
mit éreztem, hogy megérinte Ámor,
az íj íve, a nyíl, sebezve, fájón,
és a sebek, szívembe vésve mélyen.

Áldott özönlő hangja dalolásnak,
mit hölgyem szólongatva szétfolyattam,
a sóhajok s a könnyek és a vágyak:

és minden ív és árkus áldva mostan,
melyen hírt szerzek néki, senki másnak,
s eszméim is, mind néki áldozottan.

Fordította: Weöres Sándor

Az édes dombokon én ott maradtam

Az édes dombokon én ott maradtam,
nem hagytam el testi távozásban,
előttem lengnek; s egyre nyomja vállam
a drága súly, amely Ámor miatt van.

Csodálkozom magamon önmagamban,
hogy nem dobtam el a távolodásban
szép jármomat, bár levetni kívántam,
tart, mennél óbban, annál szorosabban.

És mint a szarvas, nyíltól sebesülten,
a mérgezett vesszővel az oldalában
fut, s jobban szenved, ha fut hevesebben,

én is balról nyílvesszővel találtan
emésztődöm - habár részben gyönyörben -,
kíntól hullok, s lankadok a futásban.

Fordította: Weöres Sándor

Petrarca a legnagyobb humanista olasz lírai költő s kora jelentős tudósa. Legtöbb műve latin nyelvű, nevének fennmaradását mégis inkább a maga mulattatására írt olasz nyelvű verseinek köszönhette. Magyarra először Radó Antal fordította le ezeket az ezernyolcszázas évek végén, de hatása a magyar irodalomra korábban is rendkívül erős volt. Vitéz János egy időben a baráti köréhez tartozott; Nagy Lajos magyar királynak levelet írt a kormányzás módjáról; Janus Pannonius példaképének tartotta; 1493-ban a Festetich-kódexben mai magyar fordítás található tőle. Balassi, Csokonai majd különösen Kisfaludy Sándor (a Himfi szerelmei-ben) közvetlen ösztönzéseket kapott tőle. Adynál is versekben, sőt versciklusokban követhető nyomon a nagy olasz költő ismerete és szeretete (Ceruzasorok Petrarca könyvén). A 366 versből, hozzávetőleg 7500 sorból álló Dalok Könyvének egyharmadát az olasz filológia vitathatatlanul remekműnek tartja. Belőlük 46-ot Sárközi György míves fordításában 1957-ben kapott kézhez a magyar közönség a kétnyelvű Janus - sorozatban.

Leghíresebb darabjai: a III., amely Laura megpillantását örökíti meg; a XII., melyben szerelmét az öregségre figyelmezteti; a XXXIII., amely szerelmének betegsége fölött búslakodik; a XXXV. (talán a legszebb), amely a szerelem elől a természetbe menekülést ábrázolja; a XLIV. szerelme elképzelt kegyetlenségéről; a XLIX. a bevallást követelő és mégis elrejtett szerelem ellentétének kínjairól, a LXI., amely régi szerelmi áldások motívumaiból rakja össze mondandóját; és a CXXIX., amelyben kedvese képét a természet tárgyaiban véli fellelni a költő. Nem szerelmes vers, de később történelemformáló ereje támadt a CXXVIII.-nak (Italia Mia), melyet 1345-ben írt, amikor a Gonzaga és az Este család Parma birtokáért harcolt. Az alapos - bár fordításaiban nem egyenletes színvonalú - dalgyűjteményben minden verskedvelő olvasó örömét lelheti.

Keleten már lángolt a szerelemnek
szép Csillaga, és az Északra szálló
Fényes Szekér, a hét csillagból álló,
sugarakat lövellve elkerengett;

rokkához kelt anyó, amint derengett,
s borzas-mezítláb fújta a parázsló
szenet; itt volt a szeretőkre váró
bús óra, melyben sírnak és merengnek.

Ekkor tűnt fel már-már halott Reményem
szívemben, és nem a szokásos úton,
mit álom zár s a nedves ujjú bánat.

Mennyire más volt, mint valaha régen!
Ne félj! – mintha így szólott volna súgón –
még láthatod szemem s megnyílni számat.

Fordította: Sárközi György

Kétségeim titkos küzdelme

E mű összegző jellegű lírai önvallomás, morálfilozófiai értekezés. A párbeszédes formában írt műben Petrarca beszélgetőpartnere Szent Ágoston, s a történet szerint három napon át vitatkoznak a főbűnökről, azok megjelenési módjáról, az emberre gyakorolt hatásukról. Személyes példájával teszi igazán hitelessé a beszélgetést Petrarca, s így megmutatkoznak rejtett érzései, kétségei, szenvedései.