A RÓMAI ANYASZENTEGYHÁZ SZOKÁSÁBÓL MINDEN VASÁRNAPOKRA ÉS EGYNÉHÁNY INNEPEKRE RENDELT EVANGELIOMOKRÚL PRÉDIKÁCIÓK, MELYEKET ÉLŐ NYELVNEK TANÍTÁSA UTÁN ÍRÁSBAN FOGLALT CARDINAL
(részlet)

Nem okos
amely tanító abban gyönyörködik, hogy a község őtet dicsíri. Mert igaz a Plutarchus szava, hogy: gyakran azok kedvesek a községnél, kik semmirekellők a tudósoknál. Sőt amint Szent Jeronimus szól: nem abban áll a keresztyénség, hogy láttassunk, hanem hogy legyünk. És nem tudom mint esik, de látom, hogy kedvesbek a világ előtt, akik nem tetszenek Krisztusnak.

Azért a tanító eszében tartsa, hogy Krisztus megátkozta a fát, melynek gyümölcse nem volt, noha levele és árnyéka béven volt. És hogy az okos embernek nem a hímes szók, hanem az erős valóságok tetszenek. A szép orcának kendőzés nem kell. Az isteni tudomány felsége cifra szók nélkül, maga szépségével kelleti magát. Arra vigyázzon tehát a lelki tanító, hogy hasznos és szükséges dolgokat hirdessen, és eszében tartsa, hogy minden haszna tanításának csak az, hogy az emberek kitérnek bűnökből és szentül élnek. Ne mondhassák azt a keresztyén tanítórúl, amit némely pogány orátorrúl, hogy elég szava vagyon, de kevés veleje. Nem ajakán nőtt, hanem szívében gyökerezett szókat mondjon.

Nem veszedelmes orvosnak tartanók-e, aki betege előtt lantot verne és éneklésével akarná gyönyörködtetni fülét; orvosságokat pedig (mivel azoktúl a beteg iszonyodik) nem adna nyavalyáinak gyógyítására! Ilyen ártalmasok a prédikátorok, kik csak szólásnak ékességével, vagy magok álma és elmélkedések beszélgetésével, vagy igen mély és szokatlan, de haszontalan tudományokkal viszkettetik a hallgatók fülét: a lelki gennyedtséget pedig meg sem illetik.

Merő igazság
hogy az emberek többet hisznek szemeknek, hogysem fülöknek. És a tanító erkölcse inkább izgat, hogysem szava. Azért hasznosb a tanító, kit inkább csudálnak az emberek, mikor látnak, hogysem mikor hallanak. Ilyen volt Socrates a pogányok között, mert erkölcséből többet tanultak, hogysem szavából. Azért mondotta Aristides, hogy Socrates szavából semmit nem tanult, erkölcséből sokat. Ilyen volt Origenes, kinek erkölcse olyan volt, minémű tanítása. Ilyen volt Szent Basilius, kirűl olvassuk, hogy tanítása mennydörgés volt, mivel erkölcsi villámlások voltak.

Némelyek szépen és sokat szólanak, de fel nem gerjesztenek, mert magok nem égnek. Az isteni bölcsesség édességét másnak ássák, magok nem kóstolják. Meg nem gondolják, hogy nem szólásra, hanem tekéletes cselekedetekre tanít az igaz bölcsesség: és a Szent Jeronimus mondása szerént: az Isten szólgái tiszti nemcsak az, hogy szentül szóljanak, hanem hogy szentül éljenek. És úgy szóljanak a vétkek ellen keményen, a veszedelmek ellen szívesen, a szerencsétlenség ellen bátorságoson, a világi tisztességkívánás ellen gyalázatoson, hogy mindnyájan eszekbe vegyék, hogy azt érzik magokban, amit mondanak.

Hallátok
az evangeliomban, mely szorgalmatoson, mely sokképpen tudakoznak a farizeusok Szent Jánostúl: Te ki vagy? Illyés vagy-e te? Próféta vagy-e te? Hát mi vagy? Ki vagy? Mit mondasz? Mit keresztelsz? Akik ennyi különböző formán, ennyi kérdéssel vizsgálták a más állapatját, magoktúl csak lágyan sem kérdették: Hát te, ki vagy? Minémű vagy? Mennyi vétkekben bűzhödöl? Mennyi fogyatkozásokkal terheltetel? Mert miképpen a szem egyebeket lát, magát nem látja: úgy a mi értelmünk elterjed ugyan sok dologra. Egyebekrűl örömest kérdezi: Emez micsodás? Amaz minémű? Nevetve nézi más hátán az iszákot, orcáján a mocskot: de maga ismerésére nem fordul, sőt mint az igen rút emberek tükörbe nem néznek, hogy éktelen ábrázatjokat ne lássák: úgy az emberi gyarlóság, nehezen fordítja szemét a maga fogyatkozásinak szemlélésére. Azért csaknem mindnyájan olyan csúfosok vagyunk, mint Thales, ki az egeket vizsgálván, lába előtt nem látta a vermet, melybe esett.

Magam gondolatit
és újamból szopott dolgokat nem írok. Isten könyvéből, az anyaszentegyház doktorinak írásiból vettem tanításimat. Lopva semmit sem vettem: mert valaki írásában valami jót találok, enyím. Az anyaszentegyház pásztori írásához oly igazsággal nyúlok, mint a közönséges kutak tiszta vizéhez. Qui furetur, aliena aufert: Verbum autem Dei non est alienum. Nem kell tehát azt várni, hogy olyat mondjak, amit előttem senki nem mondott. Mert igazán írja Salamon, hogy semmi újság nincs e földön. Mindazáltal az is igaz, hogy soha annyi könyv nem lehet, hogy többet ne írhassanak a hívek tanítására. És amint Senéca írja, a sok írások tengeréből egybeszedni, értelmesen megválogatni, rendbe hozni, helyesen kimondani a régi bölcsektűl ismert igazságokat: új munka és mi dolgunk. Nem is kisebbedik, sőt böcsületesb az igaz tudomány, ha mások is azont tanították: mivel abból tetszik, hogy nem emberi találmány, hanem isteni tudomány, amit egy nyomban tanítottak a régi sok szent jámborok. Azért követem a szabados elmélkedésekben azokat, kik előttem írtak: de magamnak is megengedem, hogy valamit hozzáadjak, változtassak, elhagyjak; mert nem szolgájok, hanem egyezőjök vagyok a régieknek.

Nyomtatták Pozsonyban
MDCXXXVI. esztendőben