Octavio Paz világa

BASÓ-AN
Árbol adentro (Fa belül), 1987, c. kötetből

Egész világ fér
tizenhét szótagba:
te e kunyhóba.

Zsúpon és rönkön:
bejönnek a réseken:
Buddhák és bogarak.

Légből kapottan
fenyők és sziklák közt
kihajt a vers.

Magán- és mással-
hangzók szövevénye:
a világ háza.

Csontszázadok,
hegyek, kővé vált könnyek:
itt nincs súlyuk.

Amit mondok,
alig tölt ki három sort:
szótag-kunyhót.

fordította: Terebess Gábor

Az erotikus túlpart: Sade

1946-ban találtam rá Donathien Alphonse Francois alakjára, akit más néven: Sade márkiként ismerünk, és aki annak a Laura de Sade-nak a távoli leszármazottja, akiről Petrarca énekelt. Ámulva és elborzadva, kíváncsian és visszatetszéssel, csodálattal és elismeréssel olvastam a művét. 1947-ben egy lelkesült verset írtam róla; 1960-ban egy tanulmányt, amelyben a gondolatait vetettem vizsgálat alá; 1986-ban pedig egy tanulmányt készítettem, amely mintegy összegzése volt mindannak, amit Sade márki életéről és munkásságáról éreztem és gondoltam. Ez a kis könyv három részből áll, amelyek folyamán Sade megértésére tett próbálkozásaimat olvashatják. (Octavio Paz)

Irkafirka
Fekete sugarak c. kötetből

Egy széndarabbal
Törött krétámmal és piros ceruzámmal
Rajzolni a neved
A szád nevét
Lábad jelét
A senki falára
A tiltott kapukra
Addig vésni a tested nevét
Amíg a késem élén
Kiserked a vér
És a kő felkiált
És a fal lélegezni kezd mint a tüdő.

fordította: Somlyó György