A török posztmodern irodalom vezető alakja; művei külföldön is megjelentek, több mint 40 nyelven. Több török és nemzetközi irodalmi díjat kapott. Orhan Pamuk jómódú család gyermeke, édesapja volt az IBM törökországi képviseletének első vezérigazgatója. Középfokú tanulmányait a Robert College amerikai középiskolában végezte Isztambulban. Később az Isztambuli Technikai Egyetem építészet szakára járt, mert családja szerette volna, ha építész vagy mérnök lesz belőle. 3 év után abbahagyta ez irányú tanulmányait, hogy főállású író lehessen. Újságírás szakon végzett az Isztambuli Egyetemen 1977-ben. 1985 és 1988 között a New York-i Kolumbia Egyetem és egy rövid ideig az Iowai Egyetem vendégelőadója volt, majd visszatért Isztambulba. Bátyja, többször megjelenik műveiben; a testvér az isztambuli Egyetem nemzetközileg is elismert történelem professzora. Az író 1982-ben vette feleségül Aylin Turegent, de a pár 2001-ben elvált. Egy lányuk született, Rüya (nevének jelentése "álom"). Pamuk jelenleg Isztambulban lakik. 2006-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. 1974-ben kezdett rendszeresen írni. Első regénye, a Sötétség és fény, az 1979-es Milliyet Sajtóverseny – Regény kategóriájában megosztott első helyet kapott. Dzsevdet bej és fiai c. könyve 1983-ban elnyerte az Orhan Kemal Díjat. A történet egy gazdag isztambuli család 3 generációjának történetét meséli el, akik abban a kerületben élnek, ahol Pamuk is felnőtt. Az író több elismerést is kapott kritikusok részéről; többek között 1984-ben a Madarali Díjat A csendes ház c. regényéért, melynek francia fordítása elnyerte a Prix de la Découverte Européenne elismerést 1991-ben. A fehér kastély c. történelmi regénye, mely 1985-ben jelent meg törökül, elnyerte a Független Díj Külföldi Prózának elismerést 1990-ben, elősegítve népszerűségének növekedését külföldön. A The New York Times kritikusa szerint "Új csillag született keleten – Orhan Pamuk". A korábban naturalista író elkezdett kísérletezni különböző posztmodern technikákkal. A kritikusok elismerései ellenére művei csak jóval később kerültek fel a népszerű könyvek listájára Törökországban. 1990-ben A fekete könyv c. műve az egyik legnépszerűbb és legellentmondásosabb olvasmány lett a török irodalom történetében. 1992-ben ő írta A titkos száz c. film forgatókönyvét, mely A fekete könyvön alapszik. 4. regénye, Az új élet hatalmas szenzációt keltett Törökországban 1995-ös megjelenésekor, az ország történetének leggyorsabban fogyó regénye lett. Időközben az író nem csak regényei, de nézetei révén is a figyelem középpontjába került, többen kritizálták esszéi miatt, melyekben a kurdok helyzetét ábrázolta és kifogásolta a török kormány kurdokkal szembeni politikáját. Ebben a szellemben jelentette meg 1999-ben A többi szín c. könyvét.

A nevem: Vörös című regény 2000-es megjelenésével Pamuk nemzetközi sikerei tovább folytatódtak. A regény a misztikum, románc és filozófiai elmélkedések egyvelege és cselekménye a 16. századi Isztambulban játszódik, III. Murád oszmán szultán idejében, 1591 telén, bemutatva a kelet és nyugat közötti különbségeket és feszültséget. A regényt 24 nyelvre fordították le és elnyerte az International IMPAC Dublin Literary Award-ot 2003-ban. Legutóbbi regénye, a Hó 2002-ben jelent meg, és a modern Törökországban meghúzódó feszültséget mutatja be az iszlámista és az elnyugatiasodott modern Törökország között. A The New York Times a 2004-es év tíz legjobb könyve közé sorolta. 2005-ben jelent meg az író emlékirata, az Isztambul: Emlékek és a város. Ugyanebben az évben Pamuk elnyerte a 25 000 euróval járó A Német Könyvpiac Békedíját irodalmi munkásságáért, melyben "Európa és az iszlám Törökország egymásra talál". Könyveiben rendszerint az identitás zavar kerül előtérbe, melyet Törökország különös helyzete (félúton Európa és az iszlám világ között) okoz. A könyveiben megjelenő konfliktusok gyakran felkavaróak, a cselekmény összetett, a karakterek pedig jól kidolgozottak. Témái között szerepelnek a kelet és nyugat közötti különbségek, az ebből adódó feszültség, valamint a tradíció és a modern világ szembenállása. 

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL