1903. június 25-én született az indiai Motihariban. Eredeti neve Eric Arthur Blair. Apja indiai gyarmati tisztviselő volt. 1907-ben anyjával és nővérével Angliába költöztek, Henleyben telepedtek le. Az angol nevelési gyakorlatnak megfelelően már elemi iskoláit egy bentlakásos magániskolában, majd középiskolai tanulmányait szintén bentlakóként Wellingtonban, és a híres Eton College-ban végezte. Az etoni iskolai lapban láttak napvilágot első írásai. Nem sikerült egyetemi ösztöndíjat szereznie, ezért visszatért Indiába, ahol 1922-27-ig a burmai gyarmati rendőrségnél helyettes felügyelőként dolgozott. 1927-ben azonban az angol gyarmati politikától megundorodva kilépett a rendőrségtől. Ekkorra Orwell már elítélte a burmaiakat elnyomó brit politikát. Miután 1927-ben visszatért Angliába, elhatározta, hogy megismeri a társadalom alsóbb osztályainak világát. Csavargókkal és koldusokkal barátkozott, és mindenféle alkalmi munkákat vállalt, előbb Londonban, majd Párizsban. 1929-ben visszatért szüleihez Suffolkba, tanításból és újságírásból próbált megélni. Ekkor határozta el
végleg, hogy író lesz. Írói vezetéknevének 1933-ban egy otthonukhoz közeli folyó nevét választotta, és ettől kezdve George Orwell néven publikálta műveit. A szegénységről való személyes tapasztalatai ihlették az 1933-ban megjelent első kötetét, a Csavargóként Párizsban, Londonban című élménybeszámolóját.

1934-ben jelent meg első regénye, a brit gyarmatosítás rendszerét élesen bíráló Tragédia Burmában. Ugyancsak az igazságtalan imperialista módszereket bírálta a következő évben megjelent A pap lánya című regényében. Regényei meghozták számára az elismerést, de írásaiból nem sikerült megélnie, ezért tanított, recenziókat írt és egy könyvesboltban dolgozott. 1936-ban feleségül vette Eileen O'Shaugnessyt. Ugyanebben az évben jelent meg a szatirikus hangnemű, Éljen a nyárspolgári élet! című regénye, melyben egy fiatal bolti eladó történetét dolgozta fel. 1936-ban egy baloldali kiadó, a Left Book Club felkérte, hogy készítsen riportot az észak-angliai elbocsátott bányászok nyomorúságos helyzetéről. Ennek eredményét, a The Road to Wigan's Pier (Út a Wigan-gáthoz) című riportkötetét a modern újságírás egyik alapműjének tartják. Orwell a kötetben nem titkolja baloldali gondolkodását, nézetei szerint a probléma oka az imperializmus és az osztálytársadalom. A harmincas években Orwell egyre közelebb került a szocialista mozgalomhoz. 1936-ban Spanyolországba utazott, hogy tudósítson a polgárháborúról, de köztársasági oldalon részt is vett a harcokban. A spanyolországi szocialisták és kommunisták közötti rivalizálás tovább erősítette már korábban is meglévő antikommunista nézeteit. Ő maga is megsérült a kommunistákkal vívott harcokban. Hazatérése után, 1938-ban jelent meg a spanyol polgárháború tapasztalatait összegző Hódolat Katalóniának című kötete. A második világháború alatt a BBC-nél volt műsorvezető, majd a Tribune című lap irodalmi szerkesztője lett. 1941-ben jelent meg Az oroszlán és az egyszarvú című gyűjteményes kötete, melyben esszéit, tanulmányait és publicisztikáit gyűjtötte össze. A kötetben egymás mellett szerepelnek írások gyarmati rendőrtisztként, párizsi csavargóként, és újságíróként szerzett tapasztalatairól. 1943-44-ben írta meg a Szovjetunió és a kommunista ideológia maró szatíráját nyújtó Állatfarmot. A szövetséges Szovjetuniót bíráló mű a háború alatt nem jelenhetett meg. 1945-ben, miután felesége meghalt, Orwell a Skócia partjainál található Jurára költözött. Ugyanebben az évben jelenhetett meg végre az Állatfarm, mely meghozta számára a világhírnevet. 1949-ben adták ki világhírű negatív utópiáját, az 1984-et, mely egy jövőbeli totális diktatúra világában játszódik. A huszadik század totalitárius államai és a hidegháború paranoiája ihlette műből egy olyan jövőkép rajzolódik ki, melyben a Párt és vezetője, a Nagy Testvér folyamatosan újraírja a történelmet és a nyelv lerombolása útján a gondolkodást is befolyásolja. Orwell néhány hónappal világhíres regénye megjelenése után, 1950. január 21-én halt meg tüdőbajban.