|
Légszomj A történet egy kövérkés, nevével is átlag angolságot és kerekdedséget sugalló középkorú férfiú, George Bowling szürke életét meséli el. Bowling egy tipikusan rossz alsóbb középosztálybeli házasság rabja, aki egy unalmas, nem különösebben sokat, ám viszonylag megbízhatóan fizető jutalékos ügynöki állással keresi kenyerét, szabadidejében pedig időnként - nem meggyőződésből, csupán érdeklődésből - baloldali gyűlésekre jár, és nehezen tudja túltenni magát múltbéli veszteségein. Márpedig veszteségekből jócskán kijutott neki. Előbb át kellett élnie, ahogy a lassan megerősödő nagy cégek tönkreteszik édesapja egykor jól menő kereskedését (bár szülei szerencsére előbb meghaltak, mintsem maguk is megérjék a krachot), aztán el kellett viselnie az első világháború kiábrándulását, végül a gazdasági összeomlás viszonylagos nélkülözéseit. Ám a gondok sora ezzel még közel sem ért véget, hiszen - lévén, hogy a regényben 1939-et írunk - közeleg az újabb háború, az újabb nagy illúzióvesztés baljós fellege. Úgy tűnik, a jelent kizárólag a "régi szép idők" emlékei, a múlt iránti nosztalgia teszik elviselhetővé. E régmúlt napokról, a horgászás én kiteljesítő örömeiről mesél Bowling a regény második negyedében, hogy végül egy váratlan szerencsének köszönhetően, nejét kijátszva útnak induljon, hogy szülőfalujába visszatérve megkeresse az elveszett gyermekkori világot, az egyszerűség és természet közelség elfeledett magvait, az iparosodástól legalább részben megmenekült kis szigetet. Nem kell rendkívüli éleslátás ahhoz, hogy rájöjjünk: Bowlingnak ezúttal is csalódnia kell. A jelen fojtó atmoszférája immár mindenre rátelepedett; semmi sem eredeti már, csupán silány utánzat, a tisztaságot a valóságban és metaforikusan egyaránt elfedi a hulladék, az értéktelen, elhajított kacatok tömege. Hiába próbálnánk felbukkanni levegőért (ahogy az eredeti, angol cím sugallja), nem kapunk levegőt sem a felszínen, sem a felszín alatt.
Állatfarm Tündérmese George Orwell szatirikus regénye (gyakran allegóriának vagy modern fabulának is tartják). Látszólag olyan állatokról szól, akik elűzik annak a farmnak a tulajdonosát, ahol élnek. Ezután maguk vezetik a farmot, ami végül kemény diktatúrává válik. A regényt Orwell a második világháború idején írta, és 1945. augusztus 17-én jelent meg. Valódi népszerűségre csak az 1950-es évek végén tett szert. Az Állatfarm a sztálini Szovjetunió allegóriája. Orwell a történet fontos eseményeit a sztálini rendszer "vívmányaiból" kölcsönözte, – bár baloldali volt és a Független Munkáspárt tagja – gyakran kritizálta Sztálint, a spanyol polgárháború után pedig egyre gyanakvóbb lett a moszkvai vezetéssel szemben. A mű mottója: " Minden állat egyenlő, de vannak állatok, melyek egyenlőbbek." Orwell jó író, szellemesen mozgatja emberi és állati vonásokkal megrajzolt figuráit, szatírája maró és megragadó.részlet Napóleon elvtárs, utolsó földi cselekedeteként, ünnepélyes rendeletet adott ki: az alkoholfogyasztást halálbüntetéssel kell sújtani. Ez idő tájt történt, hogy a disznók váratlanul beköltöztek a tanyaházba, és ott ütötték föl szállásukat. Az állatoknak megint csak úgy rémlett, mintha valamikor ez ellen is határozatot hoztak volna, de Süvi megint csak meg tudta győzni őket róla, hogy erről szó sincs. Elengedhetetlenül szükséges, jelentette ki, hogy a disznók, a gazdaság agymunkásai, nyugodt helyen dolgozhassanak. Jobban is illik a Vezér méltóságához, hogy házban lakjon, nem pedig holmi disznóólban. Ennek ellenére egyes állatokat mégis megzavart, amikor azt hallották, hogy a disznók nemcsak hogy a konyhában esznek, és a tisztaszobát használják nappalinak, hanem ágyban alszanak. Bandi, mint rendesen, elsiklott a dolog felett egy "Napóleonnak mindig igaza van!" felkiáltással, de Rózsi, aki úgy vélte, határozottan emlékszik rá, hogy törvényt hoztak az ágyak ellen, kiment a pajta végébe, és megpróbálta kibetűzni az oda felírt Hétparancsolatot. Mivel rájött, hogy csak az egyes betűket tudja elolvasni, odahívta Malvint. - Malvin - kérte -, olvasd fel nekem a Negyedik Parancsolatot. Nem úgy szól, hogy sohasem szabad ágyban aludni? Malvin nagy nehezen kibetűzte. - Azt mondja, hogy "Állat nem alszik ágyban, lepedőn" - jelentette ki végül. Furcsamód, Rózsi nem emlékezett rá, hogy a Negyedik Parancsolatban szó esett volna lepedőről; de mivel így állt a falon, így kellett lennie. Süvi pedig, aki történetesen épp akkor járt arra, két-három kutya kíséretében, mindjárt megfelelő perspektívába tudta állítani az egész ügyet. - Tehát már hallottátok, elvtársak - szólt, hogy mi, disznók most már ágyban alszunk a tanyaházban? És miért ne? Csak nem képzelitek azt, hogy valaha is törvényt hoztunk az ágyak ellen? Az ágy egyszerűen azt a helyet jelenti, ahol aludni lehet. Ha jól megnézzük, egy halom szalma az istállóban szintén ágy. A törvényt a lepedő ellen hoztuk, ami emberi találmány. Le is vettük a lepedőket a tanyán az ágyakról, és pokrócok közt alszunk. És milyen kényelmesek azok az ágyak! De szükségünk is van a kényelemre, azt mondhatom nektek, elvtársak, hiszen mostanában annyi agymunkát kell végeznünk. Ugye nem akartok megfosztani bennünket, elvtársak, a pihenésünktől? Ugye nem akarjátok, hogy fáradtság miatt ne tudjuk ellátni kötelességünket? Ugye nem akarjátok, hogy Jones visszajöjjön? Az állatok tüstént megnyugtatták, és többé senki sem tette szóvá, hogy a disznók a tanya ágyaiban alszanak. És mikor néhány nap múlva bejelentették, hogy mostantól fogva a disznók egy órával később kelnek, mint a többi állat, ez ellen sem tiltakozott senki. ... Szíjgyártó László fordítása.
1984
A liftaknával szemközt mindegyik
emeleten ott meregette szemét az óriási arc a falra szegezett plakátról. Olyan
arckép volt, amelyet úgy rajzolnak meg, hogy a tekintete mindenhová követi az
embert, akárhonnan nézi. NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART - hirdette az arc alatt a
felírás.
- 6 tipp -
Egy 1946-os, Lelőni egy elefántot és más esszék című kötetben olvasható A
politika és az angol nyelv esszében, George Orwell hat tippje arra, hogy hogyan
lehet valakiből jobb író.
|
