Az Iparrajziskolában Vesztróczy Manó, majd a Képzőművészeti Főiskolán Bosznay István és Zemplényi Tivadar növendéke volt. Nem fogadta el mesterei naturalista, akadémikus metódusát, a vita kiélesedése miatt el kellett hagyni a főiskolát. Nagybányára, majd 1913-ban Párizsba utazott tanulmányai folytatására. Az I. világháborúban szerzett sebesülés következtében bal keze megbénult. Munkáira lassan felfigyeltek, több rajzát közölte a Ma c. folyóirat, s a Szépművészeti Múzeum is vásárolt tőle. 1917-ben részt vett a Nemzeti Szalonban rendezet Fiatalok Kiállításán, 1918-ban pedig a MA III. demonstratív tárlatán. Sikerei ellenére is szörnyű nyomorban élt. A Tanácsköztársaság idején kinevezték a Proletár Képzőművészeti Tanműhely tanárává. Nemes Lampérth a Tanácsköztársaság bukását követően - a rendőri zaklatások elől, s a várható létbizonytalanságtól menekülve - 1919 decemberében Berlinbe utazott. Leveleinek tanúsága szerint múzeumokba járt, és magával hozott korábbi rajzait dolgozta át nagyméretű, színes tusfestményekké. Ezekből a munkákból 1920 októberében Fritz Gurlitt galériájában nyílt kiállítás, ahol többek között Moholy-Nagy László műveit is bemutatták. A tárlat kapcsán ismerte meg Gustav Ekström svéd gyűjtőt, aki meghívta őt Stockholmhoz közeli villájába, ahonnan - néhány zaklatott idegállapotban eltöltött hónap után, - már megbomlott elmével tért haza. 1921 januárjától a következő év tavaszáig az angyalföldi idegklinikán kezelték. Életének utolsó alkotói periódusa hazaengedése után 1922 végéig tartott, mikor, immár végleg, ismét kórházi kezelésre szorult, a sátoraljaújhelyi elmeosztályra került, ahol meg is halt. Ebben a rövid, néhány hónapos periódusban, barátai visszaemlékezései szerint Szőnyi műtermében dolgozott: minden bizonnyal itt készült élete utolsó ismert alkotása, a Horgony utcai részlet is. Uitz Béla mellett ő képviselte leginkább művészetével a expresszív monumentalitást és aktivizmust a világháború előtti években. Konstruktív festői törekvései Cézanne-hoz kapcsolódtak és rokonok a német "fauves" festők stílusával. Hallatlan erővel tanúskodó, a formákat szintetikusan leegyszerűsítő szénrajzaiból és olajképeiből (Női akt stb.) többet őriz a Magyar Nemzeti Galéria. 1963-ban a Magyar Nemzeti Galéria rendezett emlékkiállítást műveiből.

Forrás: Képzőművészet Magyarországon