A kép Nemes Lampérth egyik főműve. A művész apját a ravatalon megjelenítő alkotás többet és mást mond a személyes gyásznál. Bár halott portré, mégis az élő apát jellemzi. Az arc, a különösen szögletes homlok felvillanó, erős tömbje - hajlíthatatlan akaratról, tekintélyről vall. A szem sötét árka, a környező formák keménysége különös, feszülő jelentést kap: az őt ábrázoló fiú önmagát is látja halott apjában. Az apai agresszivitás nyomasztó emléke és a fiúi szeretet egyszerre jelenik meg a képen. Kállai Ernő így ír róla: "A megjelenítésnek ugyanaz a döbbenetes súlya, ugyanolyan lenyűgöző tömör ereje van, mint Bartók Béla ez idő tájt komponált sirató énekeinek."