A trinidadi születésű brit író, Vidiadhar Surajprasad Naipaul, Chaguanasban, Port of Spain mellett, 1932-ben látta meg a napvilágot, észak-indiai bevándorlók leszármazottként. Nagyapja egy cukornádültetvényen dolgozott, édesapja újságíró és író volt. 18 éves korában Naipaul Angliába utazott, ahol az oxfordi University College-beli tanulmányai után 1953-ban megkapta a bölcsészettudományok baccalaureatusi fokozatát. Azóta folyamatosan Angliában él (a 70-es évektől kezdve Wiltshire-ben, Stonehenge mellett), de sok időt töltött el utazásokkal Ázsiában, Afrikában és Amerikában is. Attól a néhány évtől eltekintve, amikor az ötvenes évek közepén a BBC munkatársa volt, mint szabadúszó újságíró, teljesen az írásainak szenteli az életét. Munkássága főként regényekből és novellákból áll, de tartalmaz még néhány dokumentum értékű művet is. Igen nagy mértékben kozmopolita író, mivel származását illetően úgy tekinti magát, hogy nincsenek gyökerei: szomorú Trinidad kulturális és szellemi szegénysége miatt, idegennek érzi magától Indiát, Angliában pedig képtelen kapcsolatba kerülni és azonosulni az egykori gyarmatosító hatalom hagyományos értékrendjével.

Korai könyveinek cselekménye Nyugat-Indiában játszódik. Első könyvének, A rejtélyes masszőr (1957) kiadása után következett az egyik legsikeresebb regénye a Mr. Biswas háza, amelynek főhősét az író apjáról mintázta. E könyv hatalmas sikere után Naipaul növelte a földrajzi és társadalmi ábrázolás elemeit írásaiban, hogy növekvő pesszimizmussal mutassa be a gyarmatosítás és a jelentkező nacionalizmus káros hatását a harmadik világra, mint például a Guerillasban (1975) és A nagy folyó kanyarulatában, az utóbbi egy leírás Afrikáról. Puccs, törzsi zendülések, ejtőernyősök, fekete és fehér keretlegények, csődbe ment nagy tervek, nyomor és korrupció, tespedtség, szép remények, türelmetlen és törekvő fiatalemberek, meg az őserdő és a törzs, a hagyomány félelmetes, visszahúzó - mégis nélkülözhetetlen, megtartó ereje. Civilizációk tragikus összeütközése - vagy más szóval: a szervetlen fejlődés csillapíthatatlannak tűnő görcsei. A gyarmatosítás után itt maradt emberi, erkölcsi, gazdasági és politikai káosz - népek, nyelvek, gondolatok és kultúrák zűrzavara. A nagy folyó kanyarulatában alighanem a Harmadik Világ első - a szó klasszikus értelmében vett - "nagyregénye" - emberi viszonyok történelmi háttérrel. Útikönyveiben és dokumentum jellegű munkáiban bemutatja benyomásait őseinek országáról, Indiáról (India: a Wounded Civilization, 1977, India: egy sérült civilizáció; India: a Million Mutinies Now, 1990), valamint kritikai megállapításait az iszlám fundamentalizmusról a nem arab országokban, Indonéziában, Iránban, Malajziában és Pakisztánban: A hivők között. Utazás az iszlám világába, Argentináról: Eva Perón visszatér. A megérkezés talánya és az Út a világban már nagymértékben önéletrajzi ihletésűek. Az első bemutatja egy dél-angliai földbirtok és gyarmati múlttal rendelkező, degenerált tulajdonosa fokozatos hanyatlását a végső pusztulásig. Az Út a nagyvilágban, amely különös egyvelege a fantáziának, visszaemlékezéseknek és a történelmi realitásoknak, kilenc független, de témában egymáshoz kapcsolódó elbeszélést tartalmaz. Ezekben a karibi és indiai hagyományok keverednek azzal a kultúrával, amellyel az író akkor találkozott, amikor 18 éves korában Angliába költözött. Legutóbbi könyve a Fél élet. A St. Andrew's College, a Columbia, valamint a cambridge-i, oxfordi és londoni egyetem díszdoktora. 1990-ben Erzsébet királynő a brit irodalomnak tett szolgálataiért lovaggá ütötte. 2001-ben irodalmi Nobel-díjat kapott - "a lényeglátó elbeszélésmódot megvesztegethetetlen, tüzetes vizsgálódással egyesítő, utánozhatatlan hangvételű műveiért".