1953-ban született Romániában, a németek lakta Bánátban, Nitzkydorfban (sváb faluban). Az elnyomás elől 1987-ben, két évvel a romániai forradalom előtt Nyugat-Berlinbe menekült, a mai napig is ott él. 1973-tól 1976-ig germanisztikát és romanisztikát hallgatott a Temesvári Egyetemen. A diploma megszerzése után tanárként és fordítóként dolgozott, és ekkor kezdett írni is. Négy társásával együtt megalapította a Bánáti Akciócsoport nevű művészeti csoportot, akikkel együtt a romániai német ellenzék határozott képviselője volt. 1984-ben, amikor megtagadta az együttműködést a román titkosrendőrséggel, a Securitatéval, elbocsátották tanári állásából. Erről az időszakról Müller elmondta, hogy Romániában a diktatúra idején az emberek mindennapjaikban főleg a hétköznapi nyelvben élték ki az elnyomó rendszer miatt érzett dühüket. A mennyezetről lelógó egy szál villanykörtét orosz csillárnak hívták, a szotyolát orosz rágóguminak, a káromkodást pedig tökélyre fejlesztették.

Herta Müller azóta szabadfoglalkozású íróként dolgozik. 1987 elején férjével együtt áttelepült Németországba. Apja SS-katona volt, és az írónő állítása szerint apját csak az mentette meg a brutális cselekedetektől, hogy nem olyan helyen szolgált, ahol erre lehetőség nyílott volna. Édesanyja nem sokkal utána öt évet töltött egy szovjet munkatáborban. A román hatóságok által elrendelt publikációs tilalom ellenére Nyugaton már 1984-ben megjelent Niederungen (Lapályok) című elbeszéléskötete. Herta Müller ekkor lett a német irodalom felfedezettje, ekkor ki is látogatott Frankfurtba, a könyvfesztivál vendége volt, de még nem akarta elhagyni Romániát. "Én mindig azt mondtam, nem mehet el mindenki" - nyilatkozta erről később. "Csak egyvalakinek kell mennie, és akkor mindenki maradhat. Hiszen nem lehet fordítva, hogy mindenki elmegy, és csak az az egy marad. A diktátornak kell mennie." Ugyanebben az évben adták ki Romániában a Drückender Tango című kötetét. Mindkét kötetben egy kis romániai német falu korrupcióval, intoleranciával és elnyomással telített világát írja le. A román sajtó kritikusan viszonyult a műveihez, viszont Németországban pozitív fogadtatásban volt része. Mivel Müller nyilvánosan kritizálta a romániai diktatúrát, tiltólistára került. Egyedülállóan precíz és lenyűgöző nyelven, virtuóz módon foglalkozik a román történelemmel és valósággal. Írói munkásságára - prózát és verseket egyaránt ír - rányomta bélyegét a diktatúrában töltött 34 év, írásainak egyik jellemzője a szavak megválogatása, a velük való jelentésbeli játék. Számos kötetével elismerést vívott ki a nemzetközi irodalmi életben: műveit több, mint 20 nyelvre fordították le, számos díjjal jutalmazták. Választott hazájában az egyik legfontosabb szerzőnek tartják. Herztier (Szívjószág) című kötetéért megkapta az International IMPAC Dublin Literary Awardot, amely a Nobel-díj után a legnagyobb pénzdíjjal járó kitüntetés. Az 1994-ben írt könyv erősen önéletrajzi, az írónő fiatal éveit rögzíti, amikor az akciócsoportot alapították barátaival. A regény szintén öt barátról szól, akiket az egyetem elvégzése után a Ceausescu-rezsim hatóságai különböző városokba rendelnek. Ők rejtjeles levelekben próbálják fenntartani a kapcsolatot, míg aztán az üldözés kibírhatatlanná válik számukra, és egymástól is elidegenednek. 2004-ben járt Magyarországon, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt. Atemschaukel (Lélegzethinta) c. művével lett a 2009. évi irodalmi Nobel-díjas. A Svéd Királyi Akadémia "költészetének sűrűségéért és az elnyomottak világát őszintén bemutató prózájáért" ítélte neki a díjat. Személyében a diktatúra tapasztalatának egyik kiemelkedő közvetítője kapott elismerést. Az írónő a túlélők emlékeire hagyatkozva írta meg ezt a regényét, amely azt mutatja be, hogyan hurcolják el a bánáti svábokat a GULAG-ra, és hogyan veszti el - sok más társával együtt - kontrollját a szovjet munkatáborban egy fiatal fiú, Leopold Auberg saját élete fölött. Magyarul eddig megjelent könyvei: A rókák csapdába esnek (1995) illetve A róka volt a vadász (2010); Lélegzethinta (2010); Szívjószág (2011). Új, a Der König verneigt sich und tötet (A király meghajol és gyilkol, 2012) költői címet viselő kötetében is a diktatúrában szerzett tapasztalataival foglalkozik, ezúttal egészen újszerű módon. A totalitárius állam nyelve áll a középpontjában: mit közvetít és hogyan manipulálja az embereket ez a nyelv.

Forrás: A Wikipédiából, a szabad lexikonból 

ISMERTETŐK