Nagyonkék

Csak a moziban voltam boldog. Ha egy kis időm jutott rá, már mentem is. Korán szerettem odaérni, jóval a kezdés előtt. Leoltották a fényeket, minden elsötétült. Aztán kivilágosodott a vászon, és én már be is költözhettem a képekbe. A fehér férfiak mindig nagyon figyelmesen bántak az asszonyaikkal, mindenki szépen föl volt öltözve a nagy és tiszta házakban, ahol a fürdőkád mindig ugyanabban a szobában van, mint a vécé. Gyönyörűséget szereztek a képek, de utána nehezebb volt hazamenni és Chollyra nézni. Nem is tudom. Emlékszem, egyszer elmentem megnézni Clark Gable-t és Jean Harlow-t. Úgy tűztem föl a hajam, ahogy tőle ellestem egy magazin címlapján. Az egyik részét oldalra, a homlokomba göndörödő tinccsel. Pont úgy nézett ki, mint az övé. Majdnem pont úgy. Akárhogy is, csak ültem ott a moziban a feltűzött hajammal, és igazán jól éreztem magam. Azt gondoltam, megnézem még egyszer, fölálltam, hogy kerítsek magamnak valami édességet. Visszaültem, jó nagyot haraptam az édességbe, mire az kihúzott egy fogat a számból. Majdnem sírva fakadtam. Mindig jó fogaim voltak, egy se rohadt el. Asszem, azóta se hevertem ki. Ott voltam öt hónapos terhesen, úgy akartam kinézni, mint Jean Harlow, erre kiesik az elülső fogam. Hát akkor minden összeomlott. Valahogy nem érdekelt semmi. A hajam csak lógott, vagy befontam, és egyszerűen beletörődtem, hogy csúnya legyek. Azért moziba még jártam, de nőtt bennem a rossz. Vissza akartam kapni a fogamat. Cholly bolondot csinált belőlem, megint veszekedtünk. Megpróbáltam megölni. Nem ütött nagyon erősen, talán a kicsi miatt, de a verekedés, ha már elkezdődött, folytatódott is. Mindennél jobban meg tudott őrjíteni, egyszerűen a kezem nem eresztette. Megszültem a babát - egy kisfiút -, aztán nemsokára megint várandós lettem. Nem mintha akartam volna. Asszem szerettem őket, meg minden, de talán a szűkölködés volt az oka, vagy Cholly, de kiszívták belőlem az életet.

Először jelenik meg magyarul a regényeivel és esszéivel rendkívüli figyelmet kiváltó amerikai írónő, Toni Morrison első regénye, a Nagyonkék, amely a szeretetet és a szeretethiányt egyaránt kísérő fájdalom, a varázslatos meseszövés és az örvénylő költői fantázia remekműve. A szerző szülővárosában, az ohiói Lorainben játszódó történet egy áldozattá váló tizenegy éves fekete kislány, Pecola Breedlove sorsát beszéli el. Pecola azért imádkozik, hogy kék szeme legyen, mert így ő is éppolyan szép és szeretetre méltó lesz, mint a sok-sok szőke, kék szemű, filmvászonra illő fehér amerikai kislány. 1941 baljós őszén, amikor a városka kertjeiben nem bújik elő a bársonyvirág, Pecola élete sem tud szárba szökkenni; fájdalmas és borzalmas pusztítással járó fordulatot vesz. Hogy tölti ki egy gyerek szívét a félelem és a magány? Hogyan lesz tragédia abból, hogy egy vágy beteljesül; erről szól a Nagyonkék, Toni Morrison és egyben az amerikai irodalom egyik kiemelkedő alkotása.

A regény sztorija novellára is alig elegendő: egy ötvenes éveiben járó, színes bőrű férfi megöli fiatal, alig 18 éves szeretőjét. Felesége a halotton kíván bosszút állni: arcát összekaszabolja, ám később annak nagynénjét látogatja rendszeresen, a vele való beszélgetések során szeretné megtudni, hogy mi is történt, miért történt mindez? E novellányi történetet az írónő nagy ívű, gazdag áradású, igazi történelmi regénnyé dúsítja.

A novella szinte csak ürügy Morrison számára, hogy a húszas évek vidéki és városi, a múlttól és jövőtől egyaránt terhes néger világát kibontsa, tablóba rendezze, "értelmét" megfejtse. Nem történeteket beszél el, nem a szereplők számait sokasítja, nem történeti-művelődéstörténeti esszéket illeszt művébe: kevéske szereplőjének tudatából bontja ki az amerikai Nyugat és Dél nyomorúságos kisvárosainak múlt század végi, század eleji struktúráját, egyszerre színesen egzotikus és nyomottan elidegenítő, fényesen villódzó és minden rémséggel teli világát, hogy azután felmutassa a húszas évek városát, ahová lassanként mindenki felköltözik, amibe mindenki reményeit veti, ahol azután persze semmi sem történik, semmi sem úgy lesz, amint azt a remények ígérték. Ebben a városban válik idegenné férj és feleség, itt lesz szeretője a kis modell az idősödő férfinak, itt derül ki, hogy valami nagyon hiányzik a színesbőrüeknek, valami, ami szinte transzcendens, metafizikai súlyt kap, de amiről az írónő sem árulja el, hogy micsoda? Csak negatív rajzát adja, csak a hiányát élezi, csak az üres távlatokat vetíti szereplői elé.
Nagyszerű, kiemelkedő értékű regény, az írónő friss Nobel-díja okán is érdeklődésre számíthat.  

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői

A kedves - Beloved

A A Nobel-díjas amerikai írónő valós eseményeken alapuló műve egy anya és négy gyemeke sorsáról. Az amerikai regényirodalom kiemelkedő alkotása. Büszke és önálló gondolkodású asszony Sethe, a szökött rabszolga, az anyaság megtestesítője - neve a bibliai ősatyára, Sétre utal -, akinek csak negyedik gyermeke születése után jut osztályrészül egy csöppnyi boldogság, összesen huszonnyolc nap. Számára a jövő értelme abban áll, hogy féken tartsa a múltat, miközben iszonyatos erőfeszítéssel igyekszik megmenteni gyermekeit a fizikai és érzelmi megpróbáltatásoktól...

RABSZOLGALELKEK

Toni Morrison Nobel-díjas amerikai író Pulitzer-díjas regényéből készült a megrázó film.

1873: Sethe, egy fekete rabszolgaasszony elszökik gyermekeivel a szabad Ohio állam felé. Gazdái rátalálnak, nem viszik vissza, de lelke mintha rabszolga maradt volna örökre. Elveszíti egyik lányát. Tizennyolc év múlik el. Egyedül él lányával, mikor megérkezik Paul, egy régi barát. Feltűnik ugyanakkor egy furcsán viselkedő kislány, akit befogadnak házukba. Vannak olyan emberek, akikben a múlt külön életet él, mintha minden mindenre emlékeztetne. Oprah Winfrey az amerikai televíziózás sztárja a film producere és főszereplője is.

Salamon-ének

"Ha behódolsz a levegőnek, fel tudsz szállni rá" - az ős Salamon megélt tudásához hosszú, kalandos út után jutott el ifjabb Malcolm Dead. A gazdag néger üzletember fia életének első évtizedeiben azt teszi, amit várnak tőle, s csak tehetetlen báb szülei ádáz küzdelmében. Aztán menekül és támaszt keres; örömet lel, de nyugalmat nem talál a szerelemben és a barátságban. S ahogy taszítja a néger burzsoázia politikai opportunizmusa, úgy viszolyog a fekete terrorizmustól is. Végül hosszú útra indul Délre, a hajdani szülőföldre, egy elrejtett aranykincs felkutatására; s itt ősei történelmében az ős-ős Salamon énekében ismer önmagára, találja meg helyét a világban - az öröklétben.