Krími szonettek

"Lent a derű s a bőség tája, fent a legszebb
égbolt, mellettem szép arc... Ah, hát milyen álmok
csalogatnak, hogy innen is csak tovavágyok,
a távolba, a multba, folyton s egyre messzebb?!"

Mickiewichet, a legnagyobb lengyel költőt, lángoló szabadságszeretetéért száműzték hazájából. A hajdani görög rapszodoszok és muzulmán dervisek, annyi kis és nagy költő után 1825-ben a krími partok felé vette útját. A csodálatos tengeri táj örökös tavaszával, roppant hegyeivel, színeivel, viharaival és derűjével, az Ókor legendás Taurisza, a hajdani kultúrák beszédes emlékei megihletik a költőt. Megírja világhírű költemény sorozatát: a Krími szonetteket. A borús, romantikus tájversekben, az emlékező különös elégiákban fel-felcsendül a költő hazaszeretetének s ifjúkori szerelmének motívuma. 

Forrás: MEK

Bizonytalanság

Ha messzire mégy, nem búsulok érted,
nem bolondulok, ha szemedbe nézek,
mégis, ha tartósan nem keresel, már
sajog a lelkem, valakit igen vár,
s epedve magamtól megkérdezem:
mi ez: barátság? Mi ez: szerelem?

Ha elváltunk, hasztalanul idézem,
röpke vonásod se bukkan elébem,
máskor meg napokig, nem kell akarnom,
érzem, ahogyan szép arcod kibontom;
s tanácstalan ismét megkérdezem:
mi ez: barátság? Mi ez: szerelem?

Nehéz volt már, de nem jutott eszembe,
hogy terhemet éppen nálad tegyem le;
magam sem értem, céltalan bolyongva,
hogyan érkezem, csak úgy, hajlokodba;
s küszöböd átlépve megkérdezem:
mi hozott el? Barátság - szerelem?

Életedért magamat nem kímélném,
nyugalmadért poklok tüzét se félném;
bár szívemet a hév el nem ragadja,
életed volnék, békéd - egy szavadra.
S tűnődve ismét csak megkérdezem:
mi ez: barátság? Mi ez: szerelem?

Ha mellemen parányi kezed töpreng,
valami nyugalom fátyla körülleng,
súlytalan álomnak tetszik halálom,
de fölébredek, magam itt találom,
s riadt szívvel, fönnhangon kérdezem:
mi ez: barátság? Vagy már szerelem?

Amikor neked vallottam e verssel,
látnokok tiszta lelke nem lepett el;
észre se vettem a nagy ámulatban,
honnan a szó, rímére mint akadtam,
s miért hogy a végén megkérdezem:
mi ihletett? Barátság - szerelem?

(Kalász Márton fordítása) 

Pan Tadeus vagy az utolsó birtokba foglalás Litvániában

Nemesi történet 1811-12-ből. Az orosz elnyomás ellen küzdő lengyel patriotizmus költője, Adam Miczkiewicz a lengyel függetlenség eszméjének, Lengyelország és Litvánia újraegyesítésének szentelte életét. Párizsi emigrációban, 1834-ben készült el a Pan Tadeus című verses eposszal, amely a lengyel irodalomnak olyan alapműve, mint a magyarnak az Apostol, a János vitéz, a Toldi-trilógia. Miczkiewicz Pan Tadeusát az irodalomtörténet úgy tartja számon, hogy a homéroszi eposzok teljességigényének tökéletesebben felel meg Tasso és Dante remekléseinél is. A mű a kor romantikus szabadságfilozófiai eszméinek szellemében hűséges képet ad a 19. század elejének Litvániájáról.