1874. január 25-én született Párizsban és ott is élt tízéves koráig. Apja a párizsi brit nagykövetségen dolgozott, s ő előbb tanult meg franciául, mint angolul. Tízévesen elárvult, nagybátyja nevelte, aki Whitstable városka lelkésze volt, de ebben a családban nem érezte otthon magát. Amikor tüdőbajának gyógyítására Dél-Franciaországba küldték, megismerte a francia irodalmat, főleg Maupassant írásait szerette. A canterbury-i King's Schoolban járt középiskolába, nagybátyja papi pályára szánta, ám ő Heidelbergben filozófiát, a párizsi akadémián festészetet, majd Londonban orvostudományt tanult. 1897-ben orvosi diplomát szerzett, közben vonzotta a színház, a festészet, az utazás, az irodalom is. Első regényét, a Lambeth-i Lizát 1897-ben, szülész orvosi tapasztalatai alapján írta. Bár csak mérsékelt sikert ért el, ezután felhagyott a praxissal, s miközben Párizsba költözött, majd Spanyol- és Olaszországban utazgatott, folyamatosan írta műveit. Első színpadi sikerét a Lady Frederickkel aratta 1907-ben, 1908-ban már egyszerre 4 darabja futott Londonban, a siker anyagi biztonságot jelentett számára. Első prózai sikerét 1915-ben Örök szolgaság című önéletrajzi ihletésű regényével aratta, ebben a szexuális kiszolgáltatottság elemzése mellett az angol kollégiumi nevelésről és nagybátyja családjáról is sok elmarasztalót ír. Az I. világháború alatt hírszerző volt Svájcban, majd Oroszországban, innen megbízóinak Kerenszkij várható bukását és a bolsevikok hatalomra kerülését jelentette; élményeit Ashenden című kötetében írta meg, 1929-ben. 1919-ben adta ki legismertebb művét, Az ördög sarkantyúját, amelyben a főhős modellje Gauguin, a festő. A regény keveset foglalkozik művészi kérdésekkel, inkább a társadalomból való szökést helyezi előtérbe. Vélhetően Thomas Hardyból és Hugh Walpole-ból gyúrta össze másik híres műve, a Sör és perec író-főhősét, de itt is találkozhatunk önéletrajzi elemekkel.

1928-ban végleg Dél-Franciaországban, a Riviérán telepedett le. 1944-es könyve, a Borotvaélen, egy amerikai háborús veteránról szól, aki, miközben beutazza a világot, az élet értelmét keresi. Történelmi tárgyú regénye az Akkor és most, amely Machiavelli életét tárgyalja. Legjobb társadalmi regénye a Színház, egy öregedő színésznő története. Több novelláját színpadra vitték, az Eső 1922-től 648-szor ment a New York-i Broadway-n, A levél, majd a Színház is nagy sikert aratott, mindegyikből film is készült. A Színház Csodálatos vagy Júlia címmel aratott a filmvásznon sikert, Lili Palmerrel a címszerepben, 2003-ban Szabó István ismét filmet rendezett belőle. Magyar színpadokon népszerű az Imádok férjhez menni című vígjátéka is. Összesen 20 regénye, több mint 30 színdarabja és több tucat novellája a 20. század angol irodalmának egyik legtermékenyebb és legsikeresebb írójává tette. Míg társalgási vígjátékai mára elavultak, novelláinak népszerűsége nem csökkent. Kisprózája nagyobbrészt egzotikus tájakon játszódik, a helyiek és az európaiak konfliktusait meséli el feszes, tömör stílusban; Eső című elbeszélését a legjobb angol novellák közé sorolják. Épp ilyen olvasottak azonban londoni vagy párizsi szalonok intimitásairól szóló írásai, s több esszékötetet is kiadott. Maugham életrajzi könyveiben (Életem - 1938, Egy író jegyzetfüzete - 1949) életfilozófiáját fejti ki, amelyet enyhe ateizmus és szkepticizmus jellemez, olykor maró cinizmussal. Az utóbbi mű 18 éves korától készített feljegyzésein alapul, a 15 kötetnyi anyagot, a közreadottak kivételével, elégette. 1948-ban jelent meg a Catalina, a spanyol reneszánszt felidéző műve az emberi tevékenység és a művészet apoteózisa. Utolsó éveit megkeserítette lányával folytatott pere, 1965. december 16-án halt meg Nizzában. Maugham műveit tiszta, világos, kicsit száraz stílus, változatos helyszínek és helyzetek, s az emberi természet alapos ismeretén alapuló szkepszis jellemzi. Valamennyi fontosabb műve megjelent magyarul. Értékelése ellentmondásos, ő maga így ír, olvasottságát összevetve az elmarasztalásokkal: "Arra a kritikusra várok, aki megmagyarázza, miért van az, hogy hibáim ellenére oly sokan és oly hosszú ideje olvasnak. Azt gondolom, akadhatna egy kritikus, aki nyomába eredne annak, hogy miféle tulajdonságokkal rendelkeznek a munkáim, hogy ilyen nagyszámú embert vonzanak ennyiféle helyen. Nekem a leghalványabb sejtelmem sincs erről..."

Forrás: MTV - hirado.hu  

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL