Hajóskapitány fia, s egy ideig maga is tengerész. Későbbi regényeiben megírja kalandozásait, ifjúkori emlékeit. Művészi pályáját festőként kezdte, első irodalmi műveit pedig az ún. szexuális misztikai irányzat hatása alatt alkotta. Megdöbbentő képekben gazdag költeményeiben, szimbólumokkal és szatirikus elemekkel, regényeiben pikareszk történetekkel jellemezte korát. Első verseskötetében (Nomád) hajós életének élményeit ragadta meg mint a világszerte tapasztalt nacionalizmus ellentétét, a tenger és a természet iránti utópikus rajongást.

1949től a Svéd Tudományos Akadémia tagja. Modern képek, tömör nyelvezet, ugyanakkor finom részletezettség jellemezte ábrázolásmódját. 1974-ben megosztott irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent írásai: Virágzik a csalán (regény, 1935); Messzi volt Klockrike (regény, 1948); Aniara - amely az űrhajózó emberiség valószínűleg legelső eposzi, majd operai ábrázolása (1956).   

MŰVEIRŐL RÖVIDEN