Márkus Géza művész volt s a művészetbe nemcsak vágya, akarata és ambíciójának hajtóereje vitte, hanem összes benső, sorstól megadott diszpozíciói, önmagát kifejezni akaró természetének örökös nyugtalansága. Finomodó, egyre magasabb színvonalat érintő ízlése, fantáziája, keresgélő keze és koncipiáló ereje. Rövid életű volt, de mint munkaerő jóval föléje került a szokott és várható mértéknek. Sokat és könnyen dolgozott. Márkus Géza 1871-ben, Budapesten született. Néhány középiskola, illetve ipariskola után, 17 éves korában, már építészeti irodában dolgozik, mint rajzoló, Gutvillig építőmesternél. Ebből az időből a Rákóczi-út (38. számú ház) homlokzatának díszítéseit nevezhetjük meg, majd a lipótvárosi kaszinó tánctermének belső kiképzését, amelyek Márkus Gézától valók. Ami hamar rátereli a figyelmet, amivel feltűnik: rajzbeli és dekoráló tehetsége, ennek révén kerül rövidesen Hauszmann Alajoshoz, aki a Kúria építésénél vette igénybe. Márkus Géza önmaga képezte magát építésszé, az építészet technikai, konstruktív részét, tudományos ismereteit nem sajátította el rendszeres főiskolai tanulmányokban. Hauszmann Alajos irodájából kikerülve önállósítja magát, majd jó ideig Spiegel Frigyessel dolgozik együtt, ezalatt is azonban sok tervet, munkát egészen egyedül végez. Néhány év óta aztán régi, hangos harciassága egyre csöndesült, robusztus munkaereje folyvást engedett, bomladozott. Ibsen, Maupassant tolla írt ily tragikumokat, mint Márkus Gézáé volt, az építőé, aki utolsó, nagy tervének fogalmazásakor még egyszer alkotó lázban égett, de már szeme előtt sötét köd táncolt. Nagy széndarabokat adtak kezébe, ez volt a plajbásza, ezzel húzta széles, vastag vonalait, amelyeket végül már csak kitapogatni tudott. Meghalt december 5-én.

Márkus Géza a "Művészet" -nek kezdettől fogva tevékeny munkatársa volt s e folyóirat hasábjain két ízben is méltatta Bródy Sándor. Az egyik tanulmány az építőnek adja pszichológiai és művészeti képét (Egy építész ötletei, 1906. évf.), a másik a színpadra eső törekvéseit, díszletterveit ismerteti (A színpadi festészetről, 1904. évf.). Mindkét alkalommal a "Művészet" egy csomó tervrajzát közölte. Kivitelre került, díjnyertes munkáinak reprodukálásán kívül e folyóirat számára kisebb díszítő rajzokat is készített, Bábeli torony címmel melléklet gyanánt jelent meg egy rajza s ugyancsak ő rajzolta a "Művészet" mellékletét Lotz Károly és gróf Andrássy Tivadar halála alkalmából. Cikkei, irodalmi dolgozatai az "Új Magyar Szemle", a "Jövendő", a "Budapesti Hirlap" hasábjain jelentek meg. Díszlettervei közül az "Egyszer volt, hol nem volt" című zenés mesejátékhoz, a "Lőcsei fehér asszony "-hoz készültek el díszletek a Népszínház számára, valamint ő tervezte az "Ördög" második felvonásának hallját. Építészeti műveinek adatait a fent már jelzett első munkákon kívül alább soroljuk fel: Bérház (Almásy-tér 17), az Otthon írók és hírlapírók körének dohányutcai palotája - (Dohány u. 76. sz. Volt Otthon Kör, ma az Országos Cigány Önkormányzat székháza, eklektikus, 1898), Kereszt-patika berendezése (Vámház-körút), bérház (Óvoda-utca 19), a kolozsvári Nyári Színház, a szegedi Sajtóház, (Szeged, Stefánia 10, Az egykori Vajda-palota a sétány felső szakaszának legelegánsabb épülete. Spiegel Ferenc és Márkus Géza tervei alapján emelték 1911-ben bérháznak. Ma a Délmagyarország, a Délvilág és az MTI szerkesztőségének otthona.), Király Színház, Nagy Endre Cabaret, Jardin de Paris (Spiegel Frigyessel együtt) a Vörösmarty szobor és Polónyi Ilonka síremlékeinek talapzata. Spiegel Frigyessel pályázott a szegedi zenepalotára, ahol első díjat nyert, a szolnoki színházra, Komor Marcell és Jakab Dezsővel a szombathelyi színházra, a trieszti zsidó templom, a kolozsvári könyvtár, a kultuszminisztérium pályázatára. Teljesen önálló munkája még a kecskeméti kaszinó (Cifra Palota), az Erdey-féle szanatórium (Bakács-tér). Utolsó műve Komor és Jakab műépítészekkel egyetemben a Népopera. A Vörösmarty szobor pályázatának alkalmából díjnyertes művéért a Ferencz József rend lovagkeresztjét kapta.

Forrás: Művészet folyóirat