Neve az orosz futurizmus szinonimájává vált. Majakovszkij grúz erdész fia volt. Apja korán elhunyt, s az özvegy anya gyermekeivel Moszkvába költözött. A költő itt folytatta az iskolát. 15 évesen egy kerületi bolsevik szervezetben beírták a párttagok közé. Egy évig volt a szervezet tagja. A rendőrség elfogta s fél év börtönt kapott. Itt írta első verseit. 18 évesen Szentpétervárra utazott festészetet tanulni, két évig folytatta tanulmányait. A főiskoláról azonban elbocsátották a futurizmus követőit, így Majakovszkijnak is távoznia kellett. Ezután először plakátkészítőként és karikaturistaként dolgozott, majd irodalommal kezdett el foglalkozni. Bohém fellépéssel kezdte irodalmi pályafutását, a ROSZTA kirakataiban jelentek megbotránkoztató plakátjai, melyeknek célja a polgárpukkasztás, és meghökkentés volt, csakúgy mint bökverseinek. Moszkvában ismerte meg 22 éves korában Olga Briket, a nihilista-feminista harcosan házasságellenes leányt, aki Osszip Brik (Majakovszkij kiadója) felesége volt. Több külföldi utat tett, Nyugat-Európában (Németország, Párizs), majd 1925-ben Amerikában is megfordult. Támadások a NEP részéről, és a magány kudarcai kísérték utolsó éveiben. Vlagyimir Majakovszkij 1930. április 14-én lett öngyilkos moszkvai lakásán – 37 esztendős korában.

Az orosz kubo-futurista csoport tagjai, az orosz avantgárd nagy alakjai 1913-ban adták ki a Pofonütjük a közízlést című gyűjteményüket, melynek előszava a kubo-futuristák manifesztuma, a mozgalom céljainak megfogalmazása. Meghirdeti a "Nagy Rombolás" programját. Rímtelen verseiben a megváltás, önfeláldozás motívumai jelentkeztek. Futurista korszakának nagy lírai szintézise a Nadrágba bújt felhő című poémája. Vlagyimir Majakovszkij  című én-drámája a naturalista színpad megújításának kísérlete Mejerholddal, aki később rendezője lesz az író által írt első szovjet drámának tekintett Buffo misztériumának (1918). Drámáit az élet ellentmondásainak, elsősorban a kispolgár- és a bürokrata témájának szenteli (Poloska, Gőzfürdő). Mint a többi orosz futurista, ő is szembefordul a háborúval, jelzi ezt Háború és világ (1917) című poémája. Magyarországon már az 1920-as években ismerték alkotásait. Először a Magyar Írás, Raith Tivadar folyóirata közölte le verseit, mely az avantgard szocialista képviselőit és a szovjet költőket mutatta be. Ennek megfelelően közölte Majakovszkij, Jeszenyin, Becher, latin-amerikai avangard lírikusok költeményeit.

Jelentős költeményei, poémái:

• Nadrágba bújt felhő (1915, poéma) – futurista korszakának nagy lírai szintézise. Kiáltvány jellegű, legnagyobb futurista verse, ódai hangú mű. A költő úgy fogalmaz, mintha ő lenne a felhő. Alcíme: XIII. apostol.

• Parancs a művészek hadseregének (1918) – "ars poetica", parancsosztogatás, hadsereg és művészet közt von párhuzamot. Piszmogás helyett lendület kell, fel kell égetni a múlt hídját, vallja. Didaktikus, tanító célzatú mű. Groteszk hangulat: félelem és komikum, illetve patetikus hang jellemzi.

• Este (1912) – első futurista műveinek egyike, mely a tömeget írja le, és menetelésüket, meghökkentő képekkel.

• Lilikének levél helyett – búcsúvers. Keretes szerkezetű mű, melyben a múlt a szép emlékeké, a jelen a keserűségé és a jövő a felejtésé. De nem haraggal búcsúzik.

• Csudajó – epikus tartalmú futurista költemény, melyben a Szovjetunió születését ünnepli.

• Teli torokból – művészi elveinek végső összefoglalása.

• A Brooklyni híd

• további ismert művei: Önagyonülésezők, Költemény a Mjasznyickaja utcából, Vlagyimir Iljics Lenin (1924), 150.000.000 (1920).

Drámái:

• Vlagyimir Majakovszkij (1913) című én-drámája a naturalista színpad megújításának kísérlete Mejerholddal.

• Poloska (1928, vígjáték)

• Gőzfürdő (1928, vígjáték)

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL