Claude Lorrain, igazi tájképfestő, ünnepélyes, vasárnapi díszben ábrázolta csöndes berkeit. Poussin mellett az "ideális tájkép" megteremtője. Egészen fiatal korában mint pástétomsütő Rómába került és szolgának szegődött Tassi Agostino festőhöz, ki felismervén tehetségét, tanítványul fogadta. Rómából el-ellátogatott Nápolyba is, hol Wals Gottfried kölni festővel jó viszonyban állott. 1625ben, egy ideig Münchenben rokonainál tartózkodott, majd Nancyban Desuet festőnél talált foglalkozást, de már 1627ben, Errard francia festő társaságában visszatért Rómába, s ezentúl állandóan ott élt. Különösen szerette a derült, napos tájakat és buzgón tanulmányozta a lég- és fénytávlatot, míg élő alakok ábrázolására kevésbé volt tehetsége; azért később festményein az élő alakokat másokkal festette. Festményei közül az elsők, melyeken a természet tanulmányozása igazán meglátszik, az 1639ben, VIII. Orbán pápa megrendelésére festett 2 tájkép (Falusi ünnep, Kikötő). Ettől fogva Rómában igen nagy kedveltségnek örvendett, a nagy urak egymással vetekedve rendelték festményeit. De még ezen virágkorában is kimutatható bizonyos fejlődés, habár csak a technikában és színezésben. A negyvenes évek közepéig a barnás színeket használta előszeretettel. Ezen korszakból való számos festménye a londoni nemzeti képcsarnokban és a Louvreban, de még valamivel későbbi festményei is, mint a híres Malom és a pompás Menekülés Egyiptomba (1647) Drezdában, minden színgazdagságuk dacára is még aranyos-barnás színűek. De már Sába királynőjének megérkezése, a londoni nemzeti képtárban, nemkülönben számos elragadó szépségű festménye az 50-es évekből londoni gyűjteményekben, a Szentpétervári Ermitázsban és Drezdában a világos, ezüstös színek páratlan pompáját mutatják. A hatvanas és hetvenes években vissza-visszatér a barnás színezet; az utolsó festményeken már nagyon jelentkezik a mester aggkora. A művész festményeinek legnagyobb része Angliában van, a londoni nemzeti képtárban és számos magángyűjteményben. A Louvrében 16 képe, Grenobleban is 1, Drezdában, a nápolyi múzeumban, az Uffizi gyűjteményben, római magángyűjteményekben, a Szentpétervári Ermitázsban, a madridi múzeumban 10 festménye. Végre a budapesti országos képtárban is van egy csinos tájképe pásztorjelenettel. Bámulatos szorgalmáról tanúskodik az a rajzgyűjtemény, melyet már élemedett korában kezdett el és melybe festményeit vázolta, azon célból, hogy hamisításokat megakadályozzon és festményei eredetiségét bebizonyíthassa. Ez a könyv, mely: Liber veritatis cím alatt ismeretes, 200 rajzot tartalmaz. - Claude az előtérbe hatalmas facsoportot vagy templomépületet szeret állítani, hogy a közép- és háttér annál mélyebben tűnjék fel. Szemünk tágas, csak kevéssé hajlott síkokra talál; kivált tengerparti képeiben a látókör végtelen távolságban vész el. A tenger majd a déli nap fényében ragyog, majd reggeli szellő fodorítja színét, majd pedig a nap izzón ereszkedik ölébe. Hatásos világítás, a fény és árnyék finom fokozása, harmonikus színezés művészetében páratlanul áll Claude kortársai között; festményeinek elrendezése néha mesterkélt, de a természetbeli hangulat mindig tökéletesen van visszaadva, az eszményi boldog nyugalom, az igazán nemes, gyöngéd költői felfogás zavartalanul hat a szemlélőre.

Forrás: A Pallas nagy lexikona