A vadon szava

Buck nem olvasott újságot, különben tudta volna, hogy egyre puskaporosabbá válik a levegő, s nemcsak őt fenyegeti veszély, de minden erős izmú és hosszú szőrű kutyát Puget Soundtól San Diegóig. Azért volt így, mivel a sarkvidéki homályban kutató emberek egy sárga fémre bukkantak..

Londonnak ez a regénye a legnagyobb sikert elért és máig is a legmakulátlanabb alkotása. Főhőse, Buck, a bernáthegyi- és juhászkutya keverék, amelyet az északi aranybányászat megindulásakor száz dollárért eladnak. Befogják szánt húzni, majd több ezer mérföld után három ügyetlen aranyásó veszi meg, s a fáradt eb egy idő után nem hajlandó továbbmenni, amiért kis híján agyonverik. Thorthon, a jártas aranybányász menti meg az életét és Buck nagyon megszereti, egy ízben az életét is megmenti. Thorthon és két társa nagyszerű aranylelőhelyre talál, de az indiánok rajtuk ütnek és megölik őket. Buck erdei bolyongásából hazatérve halva találja gazdáját: bosszút áll az indiánokon, és enged a vadon hívásának, beáll a farkasok közé. A regény mondanivalójának lényege az, hogy az állatok természetéből az ember a legnemesebb és a legrosszabb tulajdonságokat is ki tudja hozni. Az embereken keresztül pedig egy-egy pillantást vethetünk a társadalomra, az alaszkai élet viszontagságaira, amelyek elbocsátják az emberek igazi tulajdonságait.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetője

Talán egyik gyengeségem, hogy éles nyelvem van, de most minden tartózkodást félretéve, úgy apróra vagdaltam, hogy csak úgy hörgött tőle. Sötét, naptól bronzszínű arca egészen elfeketedett a haragtól, szemei lángoltak... A farkas támadt fel benne, mégpedig a veszett farkas.

Wolf Larsen, a Tengerek Farkasa nem az a kapitány, aki bárki kedvéért kitérőt tesz. A hajótörött Van Weyden úrnak rá kell döbbennie, hogy a jog és a törvény túl messze van a Kísértet fókavadász-hajó fedélzetétől. Az ősidőkbe csöppent vissza. Itt egyetlen valóság az állati erő és indulat, a bosszúvágy, rettegés és gyilkos düh fojtogató, elmét homályosító atmoszférája, egy férfi a valóság... a legerősebb ragadozó... a FÉRFI maga, ahogy az Isten, vagy inkább az Ördög megteremtette: Wolf Larsen!...

Wolf Larsen a zsarnok, a gyűlölet gerjesztője és célpontja, a tökéletes, minden pillanatban gyilkolni kész, erkölcsi gátlások nélküli hím: maga a fenyegetés. Miközben az erőszaktól iszonyodó Van Weyden úr rettenetes megpróbáltatások, kemény munka és megaláztatások során végigszenvedi az élet-halál harcot, amelyet Wolf Larsen a hajója legénységével folytat, s amelybe végül is a sors szól bele drámai módon, nem tudja már nem csodálni ezt a hatalmas mefisztói szellemet és fizikai erőt, a természet kérlelhetetlen erejét, amelyet a kiismerhetetlen, félelmetes... és ugyanakkor csodálatos Larsen testesít meg. S ahogy az egykori puhány Van Weyden úr Larsen iszonyú iskoláján férfivá érik, ahogy pont itt találja meg élete párját, ahogy vérben és szenvedésben újjászüli önmagát és rájön, milyen érzés az, hogy nem ajándék többé az élete, hiszen naponta kell megküzdenie érte - úgy ragadja majd magával Önt is, Kedves Olvasó, Wolf Larsen... azaz Jack London lebírhatatlan életerejének kisugárzása: a végső megmérettetés, a küzdelem vállalásának felemelő érzése.

Egyre-másra találkozom az újságokban, folyóiratokban és lexikonokban vázlatos életrajzommal, s finom mondataikból arról értesülök, hogy azért lettem csavargó, mert a társadalmat akartam tanulmányozni. Ez nagyon szép és tapintatos az életrajzíróktól, de nem egészen pontos.

Az író, aki kalandos élete révén maga is jól ismerte a csavargók, a szegények és az elesettek világát, töredékes, az alcím szerint: emlékezésekből összeálló "regényében" viszontagságos ifjúkorára emlékezik. A könyv fejezetei először folyóiratokban jelentek meg, s talán ez is magyarázza a könyv tagoltságát, vissza-visszatérő motívumait. A kötet első epizódjában az író egy renói asszony becsapását meséli el (Vallomás), a másodikban pedig a vonaton való potyautazás veszélyeit és lehetséges sikereit latolgatja a tőle megszokott realizmussal (Vonaton lógni). Ezután egy kegyetlen korbácsolási jelenet realisztikus leírása következik (Képek), majd az 1894-es, a Niagara vízesésnél lezajlott, kétes hírű tárgyalásról számol be, amelynek során nagyszámú csavargót több mint harminc nap börtönre ítélnek anélkül, hogy a bíróság előtt akár egyetlen szót is kiejthetnének ("Lebuktam"). A következő fejezet a börtönélet viszontagságait ecseteli, kitérve a börtönlakók nyomorúságos és sivár mindennapjaira, a kényszerű barátkozásokra, a börtönben a kötelező, kemény börtönmunkákra (A siti). A továbbiakban az olvasó különféle utcakölykökkel, vagányokkal, csavargókkal, lecsúszott zsarukkal és egyéb, a társadalom perifériájára szorult figurákkal ismerkedhet meg, hogy végül egy életveszélyes utazás lélegzetelállító leírásával záródjék a csavargások korszaka.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000

A kitartó nevelés a kései kölyökkornak ebben a szakaszában egész életére fokozott gondolkodó erőt fejlesztett ki Jeromosban. Valószínűleg nem volt a világon még egy olyan beszédes kutya, mint ő, mégpedig három okból: a maga értelmessége, Nalasu oktatói lángesze s az oktatásnak szentelt hosszú órák révén.

Az író ennek a regénynek a helyszínét déltengeri utazásaiból merítette, cselekménye a Salamon-szigeteken játszódik és Jeromos, a skót terrier történetét mondja el, amint gazdái váltakoznak: Haggin úr, az ültetvényes, aki "négerfogásra" tanítja; Van Horn, az Arangi nevű hajó kapitánya; Basha, az okos és kegyetlen néger törzsfőnök; Nalasu, a vak néger, aki már-már az emberi nyelvet megközelítő árnyalt jelbeszédre tanítja; és végül Kennan, a gazdag, fehér világjáró. (Az éneklő kutya című regénye Jeromos testvérének, Mihálynak a történetéről számol be. Akárcsak az első kutyaregénye A vadon szava, ezek a történetek is valójában az emberre, a társadalomra vetnek oldalról fényt, hiszen a kutyaszereplők természetét és sorsát az emberi gonoszság és szeretet, kapzsiság és jóság alakítja.)

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői

AZ éneklő kutya

Kvéknek volt egy dorombja, s ha a Makambo világa és a pincér szolgálata terhessé vált, szájába vette a kezdetleges hangszert, ujjaival hátborzongató dallamokat csalt ki belőle, s időn és téren át a Vilmos király-szigetre álmodta vissza magát; Mihály ilyenkor énekelni vagy inkább vonítani kezdett.

Az amerikai író egyik népszerű és érett alkotása, egy négylábú vidám és humoros, kalandokban és szenvedésekben egyaránt bővelkedő, romantikus, de valószerű története. Mihály, az ír terrier nagy kalandjai azzal kezdődnek, hogy Mihályt (A beszélő kutya hősének, Jeromosnak a fivérét) magához csalja egy szeretetre méltó, sör- és kutyabolond hajópincér. Az imádott új gazda dédelgeti, oktatja, megtanítja ötig számolni és elővarázsolja belőle éneklőkészségét is. Felejthetetlen hónapokat töltenek együtt különféle hajókon, majd San Francisco-ban, ahol "az éneklő kutya" tartja el művészetével a Pincért és barátját. Egy pénzhajhász orvos azonban nemcsak a lepratelepre hurcolja gazdájától, hanem a szabadságától is megfosztja Mihályt. Kegyetlen állatidomítók karmai közé kerül. Itt ismerik fel és váltják ki rabságából Kennanék, Jeromos gazdái. Az író a mese keretében mesteri portrékat fest a könyvben szereplő jó és hitvány emberekről, megbélyegzi a kincsre éhes filisztereket. A kötet irodalmi és szórakozási igényeket egyaránt kielégít.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetője