London, eredeti nevén John Griffith Chaney január 12-én született San Franciscóban. Édesapja William Chaney, újságíró, jogász, asztrológus. Édesanyja egy vagyonos családból származó hajadon, Flora Wellman, aki még gyermeke születése évében feleségül ment John Londonhoz, egy 2 leányos özvegyemberhez. (Így lett a kisfiú neve London, keresztnevét serdülőkorában saját elhatározásából változtatta meg.) A család több üzleti vállalkozása tönkrement, végül Oaklandban telepedtek le, ahol Jack elvégezte az általános iskolát. Szegénységük miatt a fiú sokféle munkával próbálkozott: volt rikkancs, jégkihordó, konzervgyári munkás. Osztrigatelepeket fosztogatott a San Franciscói öbölben, majd beállt a halászati őrséghez. Ezután fókavadászhajón lett matróz, eljutott Koreáig, Japánig. Hazatérve szövőgyári munkásként, majd fűtőként helyezkedett el. Mikor végképp munka nélkül maradt, csavargott szerte az országban. Mindeközben megismerkedett a szocializmus eszméjével. Miután hazatért, csatlakozott a helyi szocialista szervezethez, szónoklatai híressé tették a városban. Szerepelt Oakland város szocialista polgármester-jelöltjeként – sikertelenül. 

Tudatosan választotta az írói hivatást. Gyermekkorától szenvedélyesen olvasott, az oaklandi könyvtárból kölcsönzött könyveket, így művelte magát. Később tanulmányozni kezdett más írókat és irodalomelméleti munkákat. Egy év alatt elvégezte a középiskola négyéves anyagát és sikerrel felvételizett a kaliforniai Berkeley Egyetemre. Elkezdett novellákat, vicceket, verseket írni, és elküldte különböző folyóiratoknak, nagyobbrészt sikertelenül. 1897-ben fellobbant az aranyláz, Jack London is elindult Alaszkába. Aranyat nem talált, de élményei később értékes alapanyagot szolgáltattak írásaihoz. 1899-ben sikerült először publikálni novelláit. 1900-ban jelent meg első elbeszéléskötete, az Északi Odüsszeusz. Innentől pályája meredeken ívelt fel, és három év alatt az Egyesült Államok legnépszerűbb írója lett. Első házasságát Bess Maddernnel kötötte 1900-ban, két lányuk született, Joan és Bess. London gyakran hívott vendégeket, otthonuk a kaliforniai művészek találkozóhelye lett. Kalandvágya sarkallta, amikor elfogadta a megbízást, hogy haditudósítóként dolgozzék Dél-Afrikában, az angol-búr háborúban. Angliában érte utol a szerződést felbontó távirat, és ő harctér helyett London nyomornegyedeibe ment. Helyszíni tanulmányai alapján írta meg Mélység (1903) című szociográfiáját, amelyben kendőzetlenül sötét képet festett a gyári munkások, a munkanélküliek és a koldusok életéről. Megismerkedett Anna Strunskyval, egy költői hajlamú, művelt lánnyal. Együtt írták a Kempton-Wace leveleket (1903), Strunsky az idealizmus, London a realizmus álláspontját képviselte bennük.

1905-ben, elhagyva családját, feleségül vette Charmian Kittredge-et. Válópere közben Koreában járt, az orosz-japán háború haditudósítójaként. Vásárolt egy birtokot Glen Ellenben, San Francisco közelében, és ott telepedett le. Mindennap legalább ezer szót írt, de kellett is ez a szakadatlan munka, mert ő volt a világ legjobban kereső és legtöbbet költő írója. Újabb kalandokra vágyott, világ körüli útra indult hajón (1907-1909). Végigjárta a déltengeri szigeteket, megismerkedett a rabszolgamunkával, ültetvényekkel, fejvadászokkal. Műveinek éppoly kedvelt színterévé vált a Csendes-óceán, mint korábban Alaszka volt. Az 1910-es években szenvedélyévé vált a mezőgazdaság. Birtokán mintagazdaságot kívánt létrehozni, kora legújabb vívmányait alkalmazta, sőt olyan, Kaliforniában szokatlan módszereket is, mint a Japánban látott teraszos művelés. Életének utolsó éveiben sokat betegeskedett, 1916. november 22-én halt meg. 17, alkotással töltött év alatt 50 kötetnyi regényt, elbeszélést és politikai esszét írt. Áradó erejű elbeszélő, aki nagyszerű szerkesztő művészettel ábrázolta a természettel vívott harc erőfeszítéseit, az emberi élni akarást. Drámai feszültséget teremtő képessége, eseményekben gazdag meseszövése, érzékletes háttérábrázolása több művét a világirodalom maradandó értékei közé sorolja. Az első írók egyike volt, akik kapcsolatba kerültek a filmiparral. Néhány művét még az ő életében filmre vitték, sőt két filmben maga is szerepet vállalt. Jelentősebb alkotásai: Aranyásók (1899), Északi Odüsszeia (1900), Országúton (1907), Mélység (1903), A vadon szava (1903), Martin Eden (1909), A vaspata (1907), A tengeri farkas (1904), Ádám előtt (1906), A beszélő kutya (1916), Az éneklő kutya (1916).