Az arany jegyzetfüzet

A The Golden Notebook-kal Lessing egy női nézőpontból megírt, huszadik századi stendhali vagy tolsztoji nagyregény megírására törekedett, amely egyszerre mutatja be az emancipáció útján még csak éppen elinduló nőket és a koloniális szemléletmódját a gyarmatokkal egyelőre még nem elvesztő Nagy-Britanniát. Hőse, Anna Wulf írónő ihletet keresve átnézi eddig írt jegyzeteit - innen a regény címe! -, amelyeket életének különböző állomásain vetett papírra: az eltérő színű kis kötetek egyike a szereplőnő afrikai éveiről szól, másik a napi eseményeket és átsuhanó gondolatokat rögzít.

A bonyolult szövésű, több történetszálat egybefogó regény több szempontból is új hangot képviselt megjelenése idején: főhősei asszonyok, szempontjaik és problémáik (például a nevelés vagy éppen a menstruáció) tagadhatatlanul "nőiek", ám ami még nagyobb feltűnést kelthetett akkoriban, hogy szereplői ráadásul modern és szabad életet élő nők, akik egyedül nevelik gyermekeiket, alkotnak, politikai kérdéseken gondolkoznak, pszichoanalízisre járnak, szerelmesek és továbbállnak. A regény elbeszélő technikája sem hagyományos: álmok, újságkivágások, naplórészletek fordulnak egymásba a nők gondolatainak szeszélyességével.  

A fű dalol

Zimbabwe. Kíméletlen hőség. A fű dalol egy különös gyilkosság lenyűgöző története, hősei: a testi szerelemtől viszolygó, ám a társadalmi konvenciók miatt házasságba menekülő fehér nő, a megélhetésért és az asszony szerelméért elkeseredetten küzdő gyenge férfi, valamint az igazságtevő fekete szolga, akik félelmetes, végzetszerű szenvedéllyel pusztítják el egymást és magukat.

Az ötödik gyerek

A  regény történései a huszadik század második felében zajlanak. Harriet és David az 1960-as évek elején házasodtak össze, és a korszellemmel ellentétben s középosztálybeli családjaik elképedésére nagy családot, sok gyereket akartak. Egy vállalati összejövetelen ismerkedtek meg, s pár hónapi ismeretség után örökre összekötötték az életüket - úgy érezték, egymásnak vannak teremtve. A grafikus tervező Harriet sokat köszönhetett a gyerekkorának, lelki nyugalmát a biztos családi háttérnek is betudhatta. A szülei és az ő számára is a boldog családi élet volt a legfontosabb, úgy tartották, ez lehet az egyéni boldogság alapja. Vele ellentétben David szülei elváltak, ahogyan ő nevezte, "két garnitúrájú" szülei voltak. Azokhoz a gyerekekhez tartozott, akiknek két házban is volt szobájuk, s akiknek pszichológiai problémáival mindenki óvatosan bánik.

Tervük egy ideig szinte akadálytalanul megvalósult: a negyedik gyerek (Paul) megszületésekor már az egész nagy család az ő igazi, otthonnak megteremtett házukban töltötte a karácsonyi és a húsvéti ünnepeket, meg a nyári vakációkat. 1973-ban Harriet ismét állapotos lett, ezúttal azonban nem számítottak erre, egyelőre nem akartak volna több gyereket. Már a terhesség is más volt, mint a többi esetben, nagyon megviselte az anyát. A megszülető ötödik gyerek, Ben nem volt szép csecsemő, egy koboldhoz vagy manóhoz hasonlított. Nem lehetett szeretgetni, simogatni. Dühös, rosszindulatú természete volt, agresszíven viselkedett a környezetével, harapott, félelmet keltett a nézésével, nevetése inkább vicsorgáshoz hasonlított, és ráadásul nagyon sokat evett. A többiek (gyerekek és felnőttek egyaránt) ámulattal vegyes döbbenettel figyelték a kis jövevényt, aki annyira más volt, mint ők. Idegennek érezték, már-már abnormálisnak. Magában mindenkiben kérdéseket ébresztett: szörnyszülöttnek, Down-kórosnak tartották.

Ben csak minimális szocializáltságra volt képes, történelem előtti, ember előtti indulatok és erő élt benne. Hogy ne bomlassza fel puszta jelenlétével a család életét, külön szobában tartották, majd apja, David elvitte egy speciális helyre, ahol a hozzá hasonló torzszülött gyerekeket "kezelték". Harriet azonban anyai aggodalmainak engedve visszahozta ebből az embertelen környezetből, s erején felül is megpróbált "normális" gyereket nevelni Paulból. Közben persze végképp odalett a család nyugalma, békéje. Az anya feláldozta magát - és a boldog családi életet - egyetlen beteg fia szolgálatában, míg a szűkebb család és a rokonok is eltávolodtak tőle.

Akit érdekel, hogy végül hol és kik között találta meg helyét a felnövő Ben, és miként alakult a család további sorsa, olvassa el ezt a megrázó, de sokak számára tanulságos könyvet (és annak angolul kiadott folytatását), mely provokatív kérdéseket vet fel a bennünk élő ösztönökről, indulatokról, és az egymás mellett élés nehézségeiről.

Forrás: Vasné Tóth Kornélia