Doris Lessing, az ötvenes évektől kezdve rengeteget írt a nők problémáiról, ehhez járul, hogy számos műve egykori afrikai brit gyarmatokon játszódik, így egyszerre két periférikus nézőpont irodalmi képviselője. Legismertebb művét, a The Golden Notebook-ot (Az arany jegyzetfüzet) 1962-ben írta, a könyv azóta feminista klasszikussá vált. Egyik főszereplőjének, Anna Wulf írónőnek az alakja tisztelgés az angolszász feminista irodalom legfontosabb előfutárának tartott Virginia Woolf előtt.

Az írónő brit szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1919-ben Iránban (Perzsiában). Hat éves volt, amikor a család Dél-Rodéziába (a mai Zimbabwébe) költözött, így Doris Lessingnek már kora gyermekkorától kezdve két különböző kultúrában is alkalma volt megtapasztalni a hagyományos társadalmak női jogokat semmibe vevő társadalmi szokásrendszerét. Erről az időszakról is ír 1994-ben megjelent, Under My Skin című önéletírásában. Korai házasságkötése után négy évvel elhagyta családját, hogy saját életét élje, és megvalósítsa önmagát: csatlakozott egy baloldali körhöz, és újból férjhez ment. Bár ez a házasság is válással végződött, folytatta útját az önállóság felé: harminc éves korában Londonba költözött kisfiával, és irodalmi karrierjének építésébe kezdett. Következő évben jelent meg első regénye, a magyarul is olvasható A fű dalol, amelyben egy fehérbőrű farmerfeleség és fekete bőrű alkalmazottjának tiltott szerelmén keresztül ábrázolja az afrikai társadalom faji korlátait. Lessing már afrikai évei során élénk kapcsolatot ápolt a baloldallal, második férjével, Gorrfried Lessinggel egy marxista egyletben ismerkedett meg, természetesen angol földre érkezve is felvette a fonalat: 1952-ben belépett a Brit Kommunista Pártba, ahol az atomfegyverek ellen harcolt. 1956-ban, a magyar forradalom idején Polevojnak a Szovjet Írószövetség külügyi titkárának írt nyílt levélben állt ki a magyarok ügye mellett - persze hatástalanul. A magyarországi szovjet beavatkozás - mint annyi más nyugati kommunista érzelmű értelmiségit - Lessinget is kiábrándította a kommunista eszményből. Ezt a csalódottságot több művében is megírta, hazánkban valószínűleg a tiltakozó levél, illetve e kritikusi hozzáállás késleltette - sőt lehetetlenítette el egy időre - könyveinek megjelenését.

Annak ellenére, hogy az írónőt regényeinek erős, ambiciózus, magukat megvalósító nőalakjai miatt feminista szerzőnek tartják, ő maga többször elhatárolódott a mozgalomtól: már az említett a Golden Notebook előszavában megjegyzi, hogy bár támogatja a nők egyenjogúságát, a feminista mozgalommal nem azonosul, sőt nem szeretné, hogyha írásait a feministák érveik megerősítésére használnák. 2007-ben, 87 évesen, (88. születésnapja előtt 11 nappal), irodalmi Nobel-díjat kapott, ezzel ő lett minden idők legidősebb díjazottja. A díj odaítélésének indoklása: "A női tapasztalat epikusa, aki tűzzel, látnoki erővel és egészséges kétellyel vette górcső alá a megosztott társadalmi rendszereket."

A főművének tartott The Golden Notebook - egyelőre - még nem jelent meg magyarul. Három kötete látott csupán napvilágot hazánkban: 1956-ban Eldorádó címmel jelentek meg elbeszélései, 1972-ben a Magvető adta ki az írónő A fű dalol című művét. A beteg gyermek érkezését ábrázoló, torokszorító regénye, Az ötödik gyerek a Magyar Könyvklub gondozásában jelent meg. Lessing több díjat tudhat magáénak, az elsőt, a Somerset Maugham-díjat még 1954-ben, pályája elején érdemelte ki, talán a legfontosabbat, az Asturiast pedig 2001-ben.