|
Északi lány
Az Izlandon játszódó történet főhőse Ugla (a név magyarul baglyot
jelent), az északi parasztlány. Szolgálóként a fővárosba kerül a miniszterelnök
házához, ahol az amerikai módi mindent eluralt, a fiatalok megromlottak, és a
szép csengésű izlandi nevek helyett gügyögő amerikai becenevekkel illetik őket.
A miniszterelnök intelligens, komoly, szimpatikus figura, Ugla így hamarosan
bele is szeret. Bui Arland, a miniszterelnök házában halad hát a történet egyik
vonala. A másik egy furcsa, emberfeletti bölcshöz, az orgonistához kötődik - ő
tanítja a lányt orgonálni, mivel Ugla legnagyobb álma, hogy a falujában felépülő
templomban játszhasson. Az orgonista társasága kurvákból, istenekből,
rendőrökből, bűnözőkből áll; megveti az anyagi javakat, egyszerűen veszi a
dolgokat, mindent képes egy pár szóval más megvilágításba helyezni pár szóval
egy kávé mellett. A harmadik társaság, amivel Ugla megismerkedik, a nép és a
kommunista sejt tagjai. Néhol kapunk egy kis ideológiát a nyakunkba, de ez
egyáltalán nem zavaró - józanul, emberségesen, izlandi módon történik ez, nem
kioktató, demagóg stílusban.
Forrás:
http://www.moonshadow.hu/index.php?module=cikk&show=1100
Az éneklő hal
A regény a századforduló utáni évek Izlandjába visz el bennünket. A történet
hőse Álfgrimur, az elhagyott gyermek, akit egy Amerikába kivándorolt asszony
hagyott a kikötőben jólelkű öregemberek gondjaira. Itt nő fel, a fogadott
"öregszülők" otthonában szegénységben, de erkölcsi tisztaságban. A gyermek
tehetségét hamar észreveszik nevelőszülei, gimnáziumba küldik, utolsó garasaikat
is összekuporgatva. Álfgrimur csakhamar kitűnik az iskolában, szép eredményekkel
örvendezteti meg az idős házaspárt. Az is kiderül, hogy a fiú páratlan hangjával
nagy énekművésszé válhat. Az öregek eladják kicsiny viskójukat, hogy az érte
kapott pénzen Dániába küldhessék a fiút magasabb képzettséget nyújtó
énekiskolába. Álfgrimur élete azt példázza, hogy a nép fiai, ha egyszer
összefognak, elérhetik és megteremthetik a maguk szebb világát. Érdekfeszítő,
szép olvasmány Laxness könyve. Az "öregszülők" egyszerű, hétköznapi hősiességét
olyan szeretettel ábrázolja az író, hogy sorai néhol a költemény művészi
erejével ragadják el olvasójukat.
Forrás: Antikvárium.hu
Kereszténység a
Gleccser aljában
Ez a regénye 1968-ban jelent meg. Jegyzőkönyvregény: Izland püspöke megbíz egy
fiatal teológus hallgatót – Püsmeget, azaz a püspök megbízottját –, ugyan járna
már utána egy-két hajmeresztően zűrös-zavaros dolognak a Gleccser aljában,
vagyis a vajákos hely hírében álló, nyugat-izlandi Snæfell-félszigeten.
Vizsgálódjon egy kicsit, a kereszténységet miként tartják? A püspök megbízottja
útra kel, s végül túllépi ott-tartózkodása idejét, mert egyre rejtélyesebb
dolgok történnek, a szálak pedig szinte kibogozhatatlanul összekuszálódnak.
Egész idő alatt jegyzetel, magnófelvételeket készít, kifaggat
boldog-boldogtalant, írja a jelentést a püspöknek. A „célszemély” Jón Prímus
tiszteletes, akinek a keresés, úgy tűnik, sikerült: helyet találni magunknak
emberként ebben a világban, elfogadni, hogy itt valami nagyobb egész viszi előre
a dolgokat. Hogy csakis egyetemleges filozófia létezhet ebben a nagy egészben. A
küldetés persze nem úgy végződik, mint ahogy a püspök gondolta. A kérdések
mindig késésben vannak, a válaszok ugyanis egy-egy következő, föl még nem tett
kérdésre utalnak. Cseppet sem zavaró ez, a kérdések szellemesek, a válaszok még
inkább. S közben babonák, kísértetek, legendás hősök, világmegváltók és egyebek
népesítik be ezt a hallatlanul izgalmas, olvasmányos, végtelenül bölcs és
jóságos, egyben szellemes, groteszk humorú, bravúros kompozíciójú,
hamisítatlanul izlandi regényt, amit Izlandon megfilmesítettek. Ezt a filmet
Magyarországon is lehetett látni 1994 kora tavaszán, egy skandináv filmhét
keretében.
17 Filozófia a Gleccser aljában
(Részlet)
Vigyázatlanságunkban a filozófiánál kötöttünk ki, ezért javaslom, hogy néhány
jelentéktelen kérdést vegyünk le a napirendről. Már akkor felfigyeltem rá,
amikor kávéztunk: maga azt mondta, hogy a mező liliomaihoz húz; és a
gleccserhez. Ezek is jelek? Vagy kulcs a német ismeretelmélethez? Lehet, hogy
kinyilatkoztatás is.
Jón tisztelendő: Milyen kár, hogy nem csicsergünk egymásra, mint a madarak. A
szavak megtévesztenek. Igyekszem elfelejteni a szavakat. Ezért tanulmányozom a
mező liliomait, de leginkább és mindenekelőtt a gleccsert. Ha elég sokáig nézzük
a gleccsert, a szavak megszűnnek valamit is jelölni Isten szótárában.
Püsmeg: Nem okoz bénulást a túl éles fény a paraszimpatikus idegrendszerben?
Jón tisztelendő: Volt egyszer egy kutyám, olyan hosszú ideig kóborolt, hogy
elfelejtette, hogy hívják. Nem engedelmeskedett, amikor szólítottam. Ahogy
ugatni kezdtem, odajött persze hozzám, de nem ismert meg. Egy kicsit olyan
vagyok én, mint ez a kutya.
Püsmeg: Ne haragudjon, de nem egészen értek egyet ezzel a hasonlattal, amit
magára vonatkoztatott, Jón tisztelendő. Ezzel szemben maga a szentképek boldog
alakjaira emlékeztet engem – azokra, akik csak mosolyognak, mialatt felaprítják
őket. Egyébként távol álljon tőlem, hogy szembeszálljak azzal, amit mond.
Jón tisztelendő: Néha az az érzésem, hogy túl korai szavakat használni, amíg a
világot meg nem teremtik.
Püsmeg: Ezek szerint még nem készültek el a világ teremtésével?
Jón tisztelendő: Azt hittem, most teremtik. Hallott valamit arról, hogy már
készen lennének vele?
Püsmeg: Akár elkészült a világ, akár csak alakulóban van, nem kellene azért
mégis, ha már itt vagyunk, azzal a sajátságos ricsajjal csicseregnünk egymásra,
amit emberi nyelvnek hívnak? Vagy hallgassunk?
Jón tisztelendő: Nehogy azt higgye, a püspök képviselőjét arra kérem, hogy
hallgasson. Csak úgy gondolom, hogy a szavak, szavak, szavak és a világ
teremtése két, merőben különböző dolog; két összeegyeztethetetlen dolog. Nem
látom át, miként lehetne a teremtést szavakká változtatni; hát még betűkké; –
még dajkamesévé is alig. Egy történet mindig valami más, mint ami történt. A
tények eliramlanak mellőled, mielőtt belekezdenél a történetbe. Egy történet
csak magában tény. És mennél közelebb akarsz kerülni a tényekhez a
történettudománnyal, annál mélyebbre süllyedsz egy elbeszélésben. S mennél
nagyobb óvatossággal értelmezed a tényeket, annál jelentéktelenebb fabulát
halászol ki a tátongó űrből. Ez áll a világtörténelemre is. A regényíró és a
történész közt annyi a különbség, hogy az előbbi tudatosan hazudik a saját
szórakoztatására; a történész együgyűségében hazudik, és beképzeli magának, hogy
az igazat mondja.
Püsmeg: Hát akkor feljegyzem, hogy az egész történelem, egyebek között a világ
története, fabula.
Jón tisztelendő: Minden, ami a fabula törvényszerűségeit követi, fabula.
(Fordította: Schütz J. István)
Forrás: http://izland-schutz.uw.hu
Izlandi pör
Kié lesz a szépséges Snaefridur, az ifjú nemesasszony? Férje mellett marad-e, és
éli tovább a 17. század végi izlandi főúri hölgyek életét, vagy vállalja a tudós
Arnas Arnaeus oldalán a szabadságmozgalmak harcosainak küzdelmes életét? És kié
lesz Izland, a "pokol földjének" nevezett hatalmas sziget? Ki vívja-e
önállóságát, vagy megmarad a dán király hűbéri birtokának? A feltett kérdésekre
regényciklusban válaszol a szerző. Az Izlandi pör címmel összefoglalt Izland
harangja, A fényességes fehérszemély és a Tűzvész Koppenhágában színes
cselekménye elvezeti az olvasót nemcsak Izland szigetére, hanem a koppenhágai
kastélyokba és börtönökbe, a németországi csapatok közé is, és a korabeli
társadalom alakjait, törekvéseit felvillantva elemzi Izland szabadságának
alakulását.
Forrás: www.antikvarium.hu
A jó papkisasszony
A szép, jámbor és jólelkű papkisasszonyt a fővárosba küldik szülei, hogy
tökéletesítse hímzés-tudományát. A derék leány - akinek szépségénél és jóságánál
csak együgyűsége nagyobb - néhány hónap múlva áldott állapotban tér vissza
szüleihez. Hogy miként viselkedik a fedhetetlen hírű család, hogyan áldozza fel
jó híre miatt a leány boldogságát, hogy milyen képmutatásra és önzésre nevel a
polgári erkölcs - erről szól "A jó papkisasszony" története. A Nobel-díjas
izlandi író meleg humorral, finom iróniával meséli el a szerencsétlen leány
sorsát, s érezzük, hogy ő maga is valami fanyar mosollyal, a humanista író
kritikájával kíséri a történetet.
Forrás: www.antikvarium.hu |
