A svéd avantgárd atyja, a Svéd Akadémia tagja, Lagerkvist a smalandi Växjöben született, Svédország déli részén, hívő lutheránus családba. Apja a vasútnál dolgozott. Az Uppsalai Egyetemen tanult, ám ekkor már eltávolodott az otthonról hozott vallásosságtól. A hit és az embernek a hithez való viszonya azonban mindig foglalkoztatta. Az emberiség örök kérdéseire keresi a választ, a vallásosság és a hitetlenség, az életigenlés és a pesszimizmus, a realista és a szimbolista ábrázolásmód egyaránt helyet kapott műveiben. Fiatal korában sokat utazott, élt Dániában, Franciaországban és Olaszországban. A 30-as évektől egy Stockholm közeli szigeten élt. Első házassága boldogtalan volt, 1925-ben nősült másodszor. Legszebb szerelmes verseit második feleségéhez, Elaine Luella Hallberghez írta. 1974-ben Stockholmban halt meg.

A nácizmus ellen emelte fel szavát A Hóhér (regény, 1933); A törpe (regény, 1944) és Barabás (kisregény, 1950) című műveiben, amelyek magyarul is megjelentek. Ez utóbbiból azonos című film is készült Anthony Quinn főszereplésével. Lagerkvist 1951-ben megkapta a Nobel-díjat Barabás című regényért, amelyet az előző évben írt. A kitüntetés indokolásában úgy ítélték meg a könyvet, mint "az európai ember szimbólumát", aki a kereszténységet elismeri, mint azoknak az értékeknek a forrását, amely a világra rá kényszeríttette kultúráját, de Krisztusban nem képes többé hinni.