A róka és a szőlő
(részlet)

Egy Róka, kérkedő s kétszínű módfelett,
már majd éhen veszett, hogy fent a zöld lugasban
egy szőlőfürtöt észrevett,
látszott, hogy érett, majd kicsattan.
Ráéhezett derék gavallérunk a jó
falatra, ám hogy el nem érte:
"Zöld még - így szólt - koszos csavargóknak való."
S morogni jobb lett volna érte?

(Lator László fordítása)

A halál és a favágó

Rőzsét vitt egy szegény Favágó. A sok ágtól
Görnyedten, a gallyak s évek súlya alatt
Nyögdécselve bizony nehézkesen haladt.
S vityillója felé igyekezett a jámbor.
Végül aztán, mikor már nem bírta tovább,
A fát ledobta, s elgondolta nyomorát.
Mióta él, ugyan milyen örömöt ért meg ?
Van ezen a kerek földön nála szegényebb ?
Sokszor nincs kenyere, és nincs nyugta soha.
Asszony, népes család, adó és katona,
Hitelező, úrdolga rágja.

Nagyobb nem is lehet már nyomorúsága.
A Halált hívja. Az nyomban ott is terem,
Kérdezi tőle, mért hívatta.
"Azért, hogy segítsd föl nekem
Ezt a kéve gallyat - szólt az Öreg -, no rajta!"
Híres orvos a Halál;
Ne moccanjunk mégsem érte.
Addig jó, míg van mi fáj:
Ez az ember jeligéje.

(Rónay György fordítása)

A beteg oroszlán meg a róka

Az oroszlán nagybetegen feküdt
A barlangjában, sok hívével
Nyomban tudatta mindenütt,
Hogy követüket küldenék el
Meglátogatni a királyt
És hangsúlyozta, legkivált,
Hogy lesz a küldöttségre gondja,
Oroszláni szavára mondja;
Írást ad, hogy félni se kelljen
A foga meg a körme ellen.
Parancsot gyors tett követett;
Minden állat küld követet.
Csak egy maradt otthon s csalóka
Gúnnyal felelt neki a róka:
"Ha nézem itt a homokon
Elmenni nem tudok e kusza nyomokon,
Mind arra tart, hol az oroszlán odva,
Egy sem tér vissza, bizakodva.
Ez megrendíti szíveinket,
Mentsen fel Ő Felsége minket.
Köszönjük kegyes írását nagyon,
El is hisszük, hogy jóba fárad,
De barlangján csak bemenet vagyon
És nem látjuk, hol a kijárat."

(Kosztolányi Dezső fordítása)

ÁLLATMESÉK

Minden mese egy valóságos kis dráma, fordulatos cselekménnyel, jól jellemzett figurákkal. Meséiben nagyrészt állatokat szerepeltet, olyan rájuk jellemző vonásokkal, melyekből emberi tulajdonságok rajzolódnak ki, emberi jellem áll össze. A mesék hősei gyakran ragadozó állatok, és La Fontaine kigúnyolja a gyengeséget, főleg ha ostobasággal párosul. Az állatok társadalmát az emberekéhez hasonlóan írja le, a tanulságban pedig emberekre vonatkoztatja az eseményeket. Ezen keresztül bírálja éles iróniával a társadalom erkölcsét, az emberi gyarlóságokat.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
http://legeza.oszk.hu