A magyar irodalom legtragikusabb sorsú költői közé tartozik. Életében alig néhány verset tudott publikálni. Egyetlen könyve a halála napján jelent meg. Vidéki, sőt falusi körülmények között élt szinte egész életében, Budapestre is csak nagyritkán jutott el. Kisnemesi származású, vagyontalan család fiaként született Nógrád megyében, ahol egykor az egyik legnagyobb magyar drámaíró, Madách Imre is élt. Édesapja tanfelügyelő volt. A gimnáziumot Selmecbányán, Vácott, Besztercebányán, Pozsonyban és Esztergomban végezte. 1876-ban a budapesti egyetem bölcsészettudományi karára iratkozott be, de hamarosan megszakította tanulmányait. Összebarátkozott Madách Imre fiával, Madách Aladárral, aki rendkívül művelt, de különc ember volt, spiritizmussal foglalkozott, a halottak lelkeivel társalgott. Barátja volt az igen nagy műveltségű Palágyi Menyhért filozófus és esztéta is. Palágyi Menyhért Reviczkyt a kor legjelentősebb költőjének tartotta, s megismertette vele Komjáthyt is. Komjáthy összebarátkozott Reviczky Gyulával is, aki felismerte Komjáthy költői tehetségét. 

I877-ben Balassagyarmaton Röpke Ívek címmel lapot alapított, melynek tizenegy száma jelent meg. 1878-1880-ban Budapesten barátjával, Reviczky Gyula költővel lakott együtt. 1880-ban tanári képesítést szerzett, a balassagyarmati polgári leányiskola tanára lett. Itt beleszeretett egyik tanítványába, emiatt erkölcstelenség címén eltávolították az állásából, pedig feleségül vette szerelmét. 1887-ben a német nyelv tanára lett a többségében szlovák nemzetiségű Szenicen (ma Szlovákia). Nagy szegénységben élt, csak ritkán jutott el Budapestre barátja, Reviczky Gyula körébe. Egészségét felőrölte a vidéki magány. Vidéki magányában bontakozott ki költészete. Szellemi elragadtatásban és a szerelem szinte vallásos mámorában keresett menedéket. Körülményei ellen küzdve lélekben akarta megélni az élet teljességét, tehetetlenségében a teljes szabadságot. Szinte misztikus elragadtatásban élte az életet és a költészetet. Költészetének jellege élesen különbözött a századvég megszokott hangjától, messze előre mutatott a 20. század lírafelfogása felé, de életében teljesen visszhangtalan maradt. Idegenként élt vidéki magányában. 1894-ben idegrendszeri eredetű egészségi hanyatlás jelei mutatkoztak rajta. 1895 januárjában Budapestre ment kórházi kezelésre. 1985. január 26-án váratlanul meghalt. Költészetének értékeit csak egy évtizeddel később fedezték fel a Nyugat-mozgalom nagy alakjai. Megjelent művei - A homályból (versek, 1895); Reviczky Gyula, Kiss József és Komjáthy Jenő válogatott művei (sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Komlós Aladár, 1955). 

Forrás: LIC - Literatura v kontextu - Komjáthy, Jenő