Komjáthy Aladár
 (Újpest, 1894 – Budapest, 1963)

Magyar költő, író, műfordító, természettudományi író, könyvtáros

Egyetemi tanulmányait a budapesti bölcsészettudományi karon végezte mint Fejér Lipót tanítványa; matematikából szerzett doktori oklevelet. 1919 márciusában a tudományegyetemen, májusában az Egyetemi Könyvtárban nyert beosztást. 1921 végétől 1944. októberig a miniszterelnökség sajtóosztályán teljesített szolgálatot. Ezután az MTA főtitkári hivatalában, 1946-tól 1957. februárig, nyugdíjba vonulásáig az MTA könyvtárában működött: újjászervezte a könyvtár szerzeményezési osztályát.

 4 verse - 1929

1947

1946

1947

Irodalmi munkásságát mint az újpesti gimnázium diákja tanárának, Babits Mihálynak irányítása mellett kezdte. Babits legkedvesebb tanítványa. A költő nem egy versével köszönti mesterét. 1940-ben Baumgarten-díjat kapott. Tagja volt a Petőfi és a Kisfaludy Társaságnak. Első kötete (1925) a formai gyakorlat iskolája: bravúros rímek, bonyolult strófaszerkezetek. A 30–40-es évek folyamán a "valóság" szószólója lesz: versei szociális tartalommal telítődnek. Élete utolsó két évtizedében főleg természettudományi problémák foglalkoztatták. Lefordította Zola (1920) és Claude Farrere (1921) egy-egy regényét, valamint Rutherford Az atomkutatás módszerei és eredményei c. munkáját (Bp., 1945). 

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL