Budapesten született. Zsidó származású. 1944-ben Auschwitzba deportálták, majd onnan Buchenwaldba, ahonnan 1945-ben kiszabadult. Miután Magyarországra visszatért, 1948-tól a budapesti Világosság című lapnak dolgozott, de 1951-ben, mikor a lap párthű lett, felmondtak neki. Ezután két évig katona volt, s azóta független íróként él és alkot mint műfordító. Német nyelvű szerzőket fordít, Nietzschét, Hofmannsthalt, Schnitzlert, Freudot, Rothot, Wittgensteint és Canettit, akik mind befolyással voltak művészetére. 1975-ben jelent meg Kertész első regénye, a Sorstalanság, amely auschwitzi és buchenwaldi élményeire épül. Ő maga azt mondja: "Ha egy új regényre gondolok, mindíg Auschwitz jut eszembe." Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Sorstalanság egyszerű értelemben önéletrajzi volna: Kertész azt mondja, hogy önéletrajzi regényformát használt, de regénye nem önéletrajz regény. A Sorstalanságot először visszautasították. Mikor a regény 1975-ben végre megjelent, teljes csend fogadta. Ezt a tapasztalatot írta meg Kertész A kudarcban (2000). Ezt a regényt egy trilógia második részének szokták tekinteni, amelynek első része a Sorstalanság (1975), harmadik része pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért (1996). Kaddis a neve annak az imának, amelyet a zsidók a halottaikért mondanak. A Kaddis-ban újra megjelenik Köves György, a Sorstalanság és A Kudarc főszereplője. Elmondja a kaddisát a gyerekért, akit nem hajlandó a világra nemzeni, a világra amely megengedte Auschwitzot. További prózai művei : A nyomkereső-című elbeszélés (1977) és Az angol lobogó című novelláskötet (1991). 

Az 1992-ben megjelent Gályanapló, egy szépirodalmi formában megírt mű, amely az 1961-91-es éveket fogja át. A változás krónikája (1997) folytatja ezt a belső monológot ; az 1991 és 1995 között készített jegyzetei alapján. Az 1989-es politikai változások után Kertésznek lehetősége volt a nyilvános szerepelésre. Előadásai, esszéi három kötetben vannak összegyűjtve : A holocaust mint kultúra (1993), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998), valamint A száműzött nyelv (2001). Kertész 1995-ben megkapta a "Brandenburger Literaturpreis"-t, 1997-ben a Kossuth-díjat és a "Leipziger Buchpreis zur Europäischen Verständigung"-ot és 2000-ben a "WELT-Literaturpreis"-t, a "Herder-Preis"-t, 2001-ben a "Ehrenpreis der Robert-Bosch-Stiftung" és 2002-ben a "Hans-Sahl-Preis"-t. 2001-ben már jelölték a Nobel-díjra. 2002 október 10.-én valamivel 13 óra után jelentették be, hogy első magyar íróként megkapta a díjat: "írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben". Ezzel Kertész Imre lett az első olyan magyar, aki felsőfokú végzettség nélkül és magyarországi munkájáért kapta meg a díjat. 

Forrás: Wikipédia