|
Virágok hatalma Ó hold-lepény fehér
gőzében merengő Nárciszok,
A Nap és a Hold elrablása Három népmesét dolgozott föl ezekben a versekben a kiváló költő, követve a magyar költészet legszebb hagyományait. E verses mesék tartalmukban - némi rövidítéssel és eltéréssel - azonosak az alapul szolgáló népmesékkel. A költői feldolgozás csak hangsúlyozza a mesék igazságát: a zsarnokság elleni tiltakozást, a szabadság dicséretét, a jóság és a szépség győzelmét a rútságon és a gonoszságon. Juhász Ferenc érzelemben-szépségben gazdag költői világa sok eleven színével, nagyszerű költői eszközeivel, hangulatteremtő erejével magával ragadja az olvasót.
PIPACSOK A POKOL FÖLÖTT
A fél évszázada a "szárnyas csikó"
jegyében indult költő idős korában újra megtáltosodott, ihlete
fölfrissült, nagyszerű lappangó tulajdonságai buktak felszínre, Életrajzi
értelemben, groteszk módon, az újra megtapasztalt szegénység élménye
kapcsolja vissza e korszakot a fölívelő pályakezdéséhez: a kötetzáró A
Költő és a Sátán szerzője visszautasítja az "Ördög - Vásár" csábítását, s a
kései Juhászt valóban a belső függetlenség, az alkut elhárító morális
önállóság vállalása szabadítja föl költőként. Nem szakít azzal az
alapeszméjével, hogy az élet többet ér, mint a halál, de egyre
érzékenyebben figyel arra, milyen az az élet, amelyhez ragaszkodni
érdemes. Rövidülnek, koncentráltabbak lesznek a versek, átértelmeződik az
"éposz" terminus jelentése; a szonett-műfaj olykor bámulatos tömörségre
kényszeríti az áradásra hajlamos dikciót. Előtör Juhászból a verbalizmus
árnyékában egy ideig sorvadni látszó virtuóz formaművészet. Keserű
játékosságában észrevesszük a Csokonai, Kosztolányi, Weöres és
mindannyiuknál előbb Arany János nevével, hagyományával társítható,
fájdalmas humort, a "víg" poézis kongeniális folytatását.
S itt ülök holtak közt, halálom előtt
A Morzsák a merengés-asztalon cikluscím a
költői ötlet sziporkáit jegyzi le és rendezi kompozícióba, mint az
említett költő elődök a "mondacsokban", akadémiai papírszeleteken, csacsi
rímekben vagy a líra tündérsípján. Nincs már hős, cselekmény, hagyományos
műfaji kelléktár a Macska-époszban sem. A tárgy megjelöléséből annyi
maradt meg, hogy: "Kis macska ült az ablakomba"; a végkifejlet:
S már nem
vagy sehol, kis macska-pokol
Ember és
macska kapcsolatában a tudatos és a tenyésző létezés szemléli egymást,
külön-külön, de a halálraítéltség minden különbözőségnél megrázóbb
közösségében:
nézi egymást két végzet!
Juhász életműve kettes vagy hármas műcsoportozatok kapcsolathálózatára
épül, "éposz-párok, éposz-hármasok születtek indulatából és
kimondásvágyából". A Galapagos című hosszúvers az 1963-ban írott József
Attila sírja párja. Az újratemetés árulása, a "mohó cigánykodás és ripacs
bohóckodás" szatirikus tablója mögött az immár fiának nevezett József
Attila sorsát két mitikus motívumban érzi személyesen a magáénak a mostani
Juhász Ferenc: a költő szégyene, veresége, áruvá züllesztése az egyik, a
magány, a Mama-nélküliség, árvaság szenvedése a másik. A záró ciklus, az
Élni: hűség című, a kapcsolatkeresés és a szellemi társakra találás
ihletében fogant. A "magas művészet" és a zsonglőrködő költői technika
határán egyensúlyoz Juhász; bokorrímei, mesteri refrénjei, ritmikai
bravúrjai évszázados hagyományokat oltanak be a modern költészet törzsébe
- vagy megfordítva. A Takáts Gyula 85. születésnapjára készült vers
címével szólva A Pegazus- pihentető idő derűsen szép kiszakított
pillanatai ezek, mozarti emberséget és szerenitást villantva föl - s egyre
többször - ebben az inkább titánian küzdelmesnek ismert költői világban.
Himnusz-töredék
Emeld föl fejedet büszke nép, |
