Az elemi iskola négy osztályát a biai római katolikus iskolában végezte 1934-1938 között. Polgári iskoláit Bicskén járta ki 1938-1942 között, majd 1942-1946 között a budapesti Kossuth Lajos Kereskedelmi Középiskola tanulója. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója lett. 1947-ben fonógyári munkás volt. 1948-ban a budapesti József Attila Népi Kollégiumban folytatta egyetemi tanulmányait magyar–filozófia szakon, barátságot kötött Nagy Lászlóval és Simon Istvánnal. Ők voltak a "fényes szellők" reprezentáns költői. Itt találkozott Szeverényi Erzsébettel, akit 1948. december 14-én feleségül vett. Felesége később tanárként és irodalomtörténészként tevékenykedett 1972. december 14-ei öngyilkosságáig. Juhász az egyetemet az első félévi vizsgák után abbahagyta. Felesége szüleit 1948-ban kulákká nyilvánították, apósa a szegedi Csillag börtönbe került, s ott raboskodott 1955-ig. Juhász 1948-1949 között a Hunnia Filmgyár dramaturgjaként dolgozott. Első két verse a Dárium karácsonyi számában jelent meg. Első verseskönyvét a Franklin Társulat adta ki 1949-ben. 1949-től 1951-ig a Könyvhivatalban és a Magyar Írószövetség lektorátusában dolgozott, s 1951. december 1-jétől 1974-ig a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője. 1946-tól 1956-ig a Magyar Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja tagja. 1950-től a Magyar Írószövetség választmányi és elnökségi tagja volt. Ezt követően költészete tartós támadások tárgya lett, s írókongresszusi felszólalása miatt is vádolták. Egyidejűleg családi életét is súlyos bajok kísérték: felesége hosszú depresszióba esett. Az irodalmi élet konfliktusai és magánéleti tragédiái mellett azonban sikereket is ért el mind a társadalmi, mind a művészeti életben. 1952-ben részt vett a második békekongresszuson Bécsben. 1952-ben Bulgáriába utazott egy nemzetközi írótalálkozóra. 1955–1956-ban a Bodnár György és Simon István szerkesztette Új Hang vezető költője. 1956 forradalmát és annak leverését Budapesten élte át.  

1957-től egyre mélyebb depresszióba süllyedt, s kórházba került, sokáig nem írt. 1960-ban a British Council meghívására három hetet Angliában töltött. Onnan Franciaországba, Párizsba utazott, ahol 12 év után újra találkozott festő barátjával és fiatalkori mentorával, a biai Hantai Simonnal. 1962-ben egy íróküldöttség tagjaként a Szovjetunióba utazott, 1965-ben Bécsben-, 1966-ban egy költőküldöttség tagjaként Párizsban járt, 1967-ben részt vett a finnországi Lahti Nemzetközi Írótalálkozón, 1968-ban Zágrábba utazott egy nemzetközi avantgárd kongresszusra. 1971-től az Új Írás főmunkatársa, 1974–1991 között főszerkesztője. 1977 tavaszán a Svéd Királyi Akadémia vendégeként három hetet töltött Svédországban, majd Kubába utazott egy kulturális kormányküldöttség tagjaként. 1977-ben költői felolvasókörútra ment az USA-ba is. 1982-ben költői estje volt a Berlini Magyar Intézetben, majd ugyanezen év telén költői körúton vett részt Angliában. Közben többször utazott Franciaországba, költői estet tartott Prágában, költői világkongresszuson járt Hollandiában és Madridban. 1984-ben egy nagy magyar költői antológiát mutatott be Görögországban; 1985-ben Izraelbe hívták meg; 1989-ben nemzetközi költőtalálkozón vett részt Indiában. 1960–1998 között sokszor járt Belgrádban, Újvidéken, Szabadkán, Szarajevóban. Az 1980-as évek második felétől többen mint a rendszer kegyeltjét, az aczéli kulturális politika kiszolgálóját támadták. 1986-ban tiltakozásul az "írószövetségi lázadás" ellen, kilépett az Írószövetségből. 1978-ban feleségül vette Kilián Katalin orvost. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.

Díjai

* József Attila-díj (1950)
* Kossuth-díj (1951, 1973)
* A Sztrugai Nemzetközi Költői Estek Nagydíja (1967)
* Radnóti-díj (1971)
* A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1988)
* A Művészeti Alap Irodalmi Nagydíja (1991)
* Az Év Könyve Jutalom (1993)
* A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
* Hazám-díj (2001)     

Forrás: Irodalmi Arcképcsarnok