A szobrocskára bejegyezte az elkészítés dátumát. Ezt a jó szokást, kevés kivétellel, később is megtartotta. Biztosan tudhatjuk, hogy a rimaszombati tartózkodás eredményét állítja elénk s ezért szerfölött fontos határjelző Izsó Miklósnak művészi pályáján. A gipsz-szobormű, alvó gyermek feje, merőlegesen, alacsony talapzatra helyezve. Valamikor ezüstös patinával kenték be. Az orr hegye letöredezett. Magassága - a talapzattal együtt - 19 cm. Hátsó oldalán a következő bemélyített írás olvasható: "5 éves-korban dec. 21. 185.." Az évnek utolsó számjegye el van horzsolva, felső megmaradt vonásából 3-nak sejthetjük. A szobrocskát Jakovetz Lajos, az Izsó kőfaragó-mesterének unokája ajándékozta a Gömör vármegyei múzeumnak. Úgy örökölte, mint atyjának - Izsó által készített gyermekkori képmását. A Jakovetz mester munkakönyvében a családi események is be vannak jegyezve. Antal fiáról az áll, hogy 1849 október 15-én született. E szerint ötödik évének elején, a kis szobor keletkezésének évszáma 1853. Kedélyes gondolat volt Izsótól, hogy ezzel a gyermekfejjel - a felírás szerint talán éppen karácsonyi ajándékul - örömet szerzett az ő derék mesterének. Becsét növeli, hogy természet utáni ábrázolás. Nyilván a feladat könnyebbsége kedvéért mintázta a kis fiút mély álomba merülten, mert gyakorlatlan kezdő létére az ébren nyugtalankodó gyermeken a formákat aligha tudta volna megfigyelni. Első tekintetre meglep, a fejnek egészben jól megértett gyermekded formája. A lehunyt szemeken, a kibiggyesztett szájon a gyermek édes álma meleg élethűséggel van éreztetve. De aztán szembeötlők a fogyatkozások is. Puszta tapogatózás látszik a részleteken, különösen a behorpadt állon. Izsónak mentől kevesebb fogalma volt akkor a koponya csontszerkezetéről és az arcizmok plasztikai értékéről. Ezek a fogyatkozások nem a befejezetlenségben, a vázlatosságban rejlenek, hanem azt árulják el, hogy Izsó akkor még jobbat és tökéletesebbet csinálni nem tudott volna. Az alvó gyermek merőben naturalisztikus érzés műve, a kezdőnek naiv, tapogatózó próbálgatása. Éppen az vonzó és rokonszenves e szobrocskában, hogy szinte ösztönszerűen, üdén revideálja magát rajta a művészi tehetség. A gyermekfejnek lapidáris, darabos kezelése azt a benyomást is kelthetné, hogy kőből van faragva. Arra emlékeztet, hogy a kőfaragólegény nem a puha agyagon, hanem a kemény kőtömbökön gyakorolta plasztikai érzékét.