Rosemary - dalszöveg

bőrcsizmát viselt
kölnit lehelt
tükör volt ablaka
csak ült s nem felelt

nőttön nőtt a
kert körülötte
skarlát és bíbor
kármin és kék színbe'

hol jött hol ment
majd elment messze
hervadt virág lett
a kertnek pecsétje

a kert falára
legendát írtak
senki sem jöhet
míg nincs ki maradhat
(1972)

Battle coast (Hunter, Robert -Brown, TerenceE)

A szerzőpáros képekkel gazdagon illusztrált könyve bemutatja a normandiai invázió előkészületeit a kezdeti lépésektől a konkrét intézkedések megtételéig; leírja a "leghosszabb nap" történetét a tengerészek, az ejtőernyősök, a gyalogosok szemszögéből. Megismerhetjük az egyes partszakaszokon lezajlott harcok történetét a támadók és a védők szemszögéből is.
(1973)

Részeg lettem hogy szeresselek

Részeg lettem hogy szeresselek
Kijózanodtam hogy élvezzelek
hajnali három égnek a csillagok
de még a domb alatt lapít a hold
(1991)

A félkegyelmű öröme

sas köröz egy
kis szoba
mennyezetén
és szárnyai
surrognak amint
a négy sarkot
lazán lesöpri
csészém felhőtlen
iszom
(1999)

A húszéves Rimbaud

holt hamut kaparsz
a vasrostélyon
tollheggyel hogy
lélegezzen a parázs
jöjjön gyors
tapló-látomás
hogy melegedjen a szoba
ha a szív már nem

holnap elhagyom
Franciaországot és
az idióták kéretlen
szerelmét kiket
nem bírok tovább

láttam mint beszéltem
és nem szólok többet
bárcsak úgy látnék
mint más emberek
kiknek szavuk nincsen

lánggal ölelő
hús anyátlan
csont fia
vagyok

csont van a szépben
nincs a csontban szép
csak örök haszon

sosem voltam őrült
szédült
lázas
merész igen
de beteg sosem
tán majd egyszer

de azt tudom
nincs kielégülés
a magas pokolban
az angyalokban
hajsza az egész

egy szörnyű éj
után felébredtem
végrendeletemmel
kezemben
nem tudom
hogyan tettem
enyém és nem
idegen írás
valódi kezemben

ez a részem
mely mint macska
kapaszkodik a részeg
tengerek szárazdokkjaiba

írni inkább
mint megfulladni
látomásos vér
nyers dicsőségébe
- józan eszem így beszél

nincs többé a
költő kurvája
aki kialkudta
fényes és teljesen
átlátszó halálomat
finom halmokkal
szögletes szavakkal
megöltem két
kezemmel
s most itt vagyok magamban
tartalmatlan

egyke testvére
vagyok
árvának születtem

a karcsú buja
halált kutatom
forró égöveken
melyek távol esnek
a világtól
hol elhibáztam
a sorsom
(1997)

Forrás: Göbölyös N. László