Winnipegben született. Saját bevallása szerint lázadó szellemű gyermek volt, akit az angol és a művészettörténet tanára imádott, de a többiek gyűlölték. Amikor otthon azt hitték, hogy házi feladatot körmöl, titokban regényeket írt. Hamarosan újságírókén kezdett dolgozni a Winnipeg Tribune című lapnál, ahol elsősorban környezetvédelmi problémákkal foglalkozott. Magát a "világfalu" elmélete megalkotója, Marshall McLuhan tanítványának tekintette, és amikor elindította a környezetvédő mozgalmat, hamarosan "globális üzenetekben" kezdett el gondolkozni. Hunter, mint az 1960-as évek végének számos észak-amerikai fiatalja, részt vett a vietnami háború és az atomfegyverkezés elleni tüntetésekben. Ebből alakult ki a Greenpeace, amikor 1971-ben egy öreg, rozsdamarta halászhajón a magát "Ne verj hullámot bizottságnak" nevező kis csoport élén elindult az Aleuti-szigeteken lévő Amchitkára, az amerikai nukleáris kísérletek színhelyére. Bár az amerikai katonák megakadályozták, hogy a "Greenpeace" nevet viselő hajó eljusson céljához, az akciónak nagy nemzetközi visszhangja lett. Ekkor alapította meg Vancouverben egy templom pincéjében Ben Metcalfe-fel közösen a Greenpeace-t, amelynek 1973-tól 1977-ig elnöke is lett. Azóta a "Zöld Béke" mozgalma nemzetközivé lett, jelenleg 40 országban, köztük Magyarországon is működik, több mint 2,5 millió taggal. A Grateful Dead együttes szövegírójaként kezdte pályáját, de több önálló kötete is megjelent. Hunter nem csupán a nukleáris kísérletek leállításáért folytatott harcot, hanem küzdött a bálnák és fókák védelméért, az esőerdők és a Föld ózonpajzsának megóvásáért is. A szervezet ehhez nemcsak - az általa használ kifejezéssel - a "lelki médiabombák" eszközét használta, hanem a legkülönbözőbb, a 60-as évek diák- és békemozgalmaiban is gyakran felbukkanó, utcai performance- művészet látványos és hatásos elemeit is. Nem kis szerepe volt a Greenpeace-nek például a csernobili katasztrófa leleplezésében, de jelentősen hozzájárult az "üvegházhatást" okozó gázok kibocsátását korlátozó kiotói egyezmény 1997-es megkötéséhez. Lelepleztek számos nagy tengeri olajszennyezést. Az iraki háború kitörésekor a Pentagon 55 lapos "körözési" kártyájának mintájára az Interneten terjeszteni kezdtek egy paklit a világ "atombűnözőiről", amelyben a legmagasabb értékű lapok a különböző nukleáris hatalmak vezetői, köztük George Bush amerikai elnök és Pervez Musarraf pakisztáni államfő. Merített eszméikből és munkásságukból az elmúlt másfél évtized globalizáció- ellenes mozgalma.

Hunter eszméit és a mozgalom megalakulásának történetét 1978-ban A szivárvány harcosai (Warriors of The Rainbow) című könyvében foglalta össze, amellyel egy indián szellemtörzs legendájára utalt. Innen kapta a nevét a Greenpeace híressé vált hajója, a Rainbow Warrior, amelyet a francia titkosszolgálat 1985-ben felrobbantott az új-zélandi partoknál, hogy megakadályozza a Csendes-óceáni korallszigeteken végzett atomkísérletek elleni tiltakozó akciót. A világméretű felháborodás végül elvezetett oda, hogy Franciaország egy évtizeddel később leállította kísérleteit. Hunter 1981-ben elhagyta a szervezetet, hogy az írásnak szentelje életét. Jellemző rá, hogy még "vallást" is alapított, az Egész Föld Egyházát. Tucatnyi regényt írt, megkapta Kanada legmagasabb irodalmi kitüntetését, a főkormányzó díját. 1990-től ő volt a CITY-TV környezetvédelmi szakértője. 2000-ben az amerikai Time magazin a 20. század 10 legnagyobb környezetvédője közé sorolta. "Bob nagy mesélő volt, sámán, szóvarázsló, machiavellista misztikus, aki merte humorral kezelni a világmegváltás feladatát. Fő ihletője az volt, hogy elutasította a lehetőségek korlátait. A Greenpeace örökre magán viseli bolond, szuper-optimista hitét a szélmalomharc bölcsességében" - mondta róla Gerd Leipold, a Greenpeace igazgatója.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL: