|
illiász Haragot, istennő,
zeng Péleidész Akhilleuszét,
vészest, mely sok ezer kínt szerzett minden akhájnak,
mert sok hősnek erős lelkét Hádészra vetette,
míg őket magukat zsákmányul a dögmadaraknak
és a kutyáknak dobta. Betelt vele Zeusz akaratja,
attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva
Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz.
(I. 1-7.)
Isteni hős Akhilleusz, emlékezz édesapádra:
éltes, akár én, és a nehéz aggkor küszöbén áll.
(XXIV. 485 - 486)
Mert hisz Zeusz küszöbén két hordó áll, tele rosszal
duzzad az egyik, a másikban van a jó, amit ő ad.
Van, kinek összevegyítve ad onnan a mennyköves isten,
akkor az egyszer a rosszba kerül, másszor meg a jóba;
s van, kinek ő csak gyászosat oszt, szidalomra jelöl ki:
s ezt nyomorult éhség hajszolja az isteni földön,
istenek és emberek nem becsülik, csavarog csak.
(XXIV. 527 - 533)
Majd, mikor állt a halom, hazamentek: s ennek utána
szép rendben gyülekezve, dicső lakomát lakomáztak
házában Priamosznak, a Zeusz táplálta királynak.
Így rendezték ők a lovas Hektór temetését.
(XXIV. 801 - 804)
Devecseri Gábor fordítása
odisszea
Odüsszeusz, Ithaka királya, a trójai háború hőse. A háború 10 éve alatt
számtalan haditettet és veszélyes vállalkozást hajtott végre. Az ő ötlete volt a
trójai faló is, amelynek segítségével végül be is tudták venni a várost. (A
trójai háborúról szól Homérosz Iliász című eposza.) Odüsszeuszra azonban egy
korábbi jóslatnak megfelelően még hosszú és kalandos bolyongás várt a tengeren,
amíg viszontagságos utazása után hazatérhetett hűséges feleségéhez, Pénelopéhoz
és fiához, Télemakhoszhoz.
Első ének
Az istenek gyűlése
Athéné intelme Télemakhoszhoz
Férfiúról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott
s hosszan hányódott, földúlván szentfalu Tróját,
sok nép városait s eszejárását kitanulta,
s tengeren is sok erős gyötrelmet tűrt a szivében,
menteni vágyva saját lelkét, társak hazatértét.
Csakhogy nem tarthatta meg őket, akárhogy akarta:
mert önnön buta vétkeikért odavesztek a társak,
balgák: fölfalták Hüperíón Éeliosznak
barmait, és hazatértük napját ő elorozta.
Istennő, Zeusz lánya, beszélj minekünk is ezekből.
Hát aki megmenekült meredek vészből, valamennyi
otthon volt, túl háborun és a vizek veszedelmén;
őt egyedül, hitvesre, hazára hiába sovárgót
tartóztatta Kalüpszó nimfa, az isteni úrnő
barlang öblös ölén, mivel áhította urául.
És hogy az esztendők perdültén jött az az év is,
melyhez az istenek azt szőtték, hogy visszakerüljön
már Ithakába, a küzdelmektől nem menekült meg
még a szerettei közt sem. Az isten mind könyörült már
rajta; Poszeidáón egyedül gyűlölte szünetlen
isteni hős Odüszeuszt, valameddig csak haza nem tért.
mert hiszen annál nincs soha szebb és nincs derekabb sem,
mint amikor egymást értő szívvel tartja a házát
férj és nő, nagy fájdalmára a rosszakaróknak,
jóakarók örömére, jeles hírére maguknak.
(VI: 182-185)
Jó idegen, tudd meg, nem olyan kebelemben a szívem,
hogy haragudjék vaktában: jobb mindig a mérték.
(VII. 309-310)
Hát csak nem kap meg mindent mindenki az égtől,
jó alakot, jó észt s jelesenszólás tudományát.
(VIII. 167-168)
én sose tudnék
mást, ami inkább édes a szívnek, látni hazámnál.
(IX. 27-28)
"Csak ne dicsérd a halált nékem soha, fényes Odüsszeusz.
Napszámban szivesebben túrnám másnak a földjét,
egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség,
mint hogy az összes erőtlen holt fejedelme maradjak.
(XI. 488-491)
ám legjobb mindenben a mérték.
Egykép rosszat tesz, ki a vendéget, ha nem óhajt,
sürgeti útra, meg az, ki a vágyakozót nem ereszti.
Lásd jól, míg itt van, s engedd el a menni kivánót.
(XV. 71-74)
Devecseri Gábor fordítása
|
