A görög irodalom és egyben az európai irodalom első nagy költője. Életéről semmi bizonyosat nem tudunk. Ión származásúnak tartják, KisÁzsia partvidékének azon a részén élhetett, ahol az aiol és ión nyelvi elemek keveredtek. Már az ókorban több város versengett, hogy szülöttének mondhassa. A hagyomány szerint vak volt. Két epikus remekmű az Iliász és az Odisszea fűződik nevéhez, de az utóbbi valószínűleg későbbi költő műve. Mindkét eposz a trójai mondakörből meríti tárgyát. Ezeket a hősökről szóló dalciklusokat vándor énekesek őrizték és adták tovább szájhagyomány útján. E hagyományok felhasználásával alkotta meg művészi egységű eposzait Homérosz, a mondák egy-egy mozzanatát állítva az elbeszélés középpontjába.  Elsősorban a szerkezeti egység tanúskodik a tudatos költő művészetéről. A legendás Olümposzi istenvilág rajza mellett hű képet nyerünk az eposzokból a korabeli görögség mindennapi életéről, a mesterségekről, a kultúrájuk fejlettségéről.

Odisszea

Odüsszeusz-fej

Iliász

Szövegüket az i. e. 6. században rögzítették végleges formába, és erre hivatott lantosok (rhapszódosok) adták elő. Ez a két remekmű az eposz műfajának nemcsak a görög irodalomban, hanem a későbbi európai költészetben is forrása és mintaképe, további műfajok kialakulásának kiindulópontja lett. A latin irodalom kezdetét az Odisszea fordítása jelzi, Vergilius a homéroszi eposzt vette mintaképül Aeneisében, és alig van a világirodalomnak olyan nagysága, aki ne tanult volna Homérosztól.  Az eposzokon kívül neki tulajdonított művekről (homéroszi himnuszok, a Béka egérharc c. eposz-paródia, stb.) megállapították, hogy más, későbbi szerzőktől származnak.

Forrás: Új Magyar Lexikon

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL: