A kis Ernest ötéves volt, mikor nagyapja egy meglehetősen fantáziadús, de valós alapot nélkülöző sztorija után kijelentette: ebből a gyerekből vagy művész lesz, vagy bűnöző. Igaza lett: ha törvényen kívüli nem is, de Nobel-díjas író lett kis unokájából. A kalandos életű író jómódú polgárcsaládból származott, amit korán otthagyott. Miután az érettségi előtt megszökött otthonról, 17 éves korában a Kansas City Star riportere lett. Egészségügyi önkéntesként Franciaországba ment 1918-ban, később az olasz frontra került. Súlyosan megsérült Fossaltánál. Felépülése után, a görög forradalomról tudósított a torontói Starnak. 1925-től Párizsban élt. Itt ismerkedett meg Gertrude Steinnel, akitől az elveszett nemzedék elnevezés is származik. Barátságot kötött Sherwood Andersonnal, Ezra Pounddal. 1927-ben Floridába költözött. 1940-től Kubában élt, ahol az amerikai haditengerészetet segítette a német tengeralattjárók felkutatásában. 1944-ben Angliába költözött, haditudósító lett. Részt vett a Normandiai partraszállásban, ahol újra megsebesült. Elsőként vonult be Párizsba egy francia partizáncsapat parancsnokaként, amiért előbb parancsmegszegés miatt haditörvényszék elé került, majd kitüntették. Miután a háború véget ért, ismét Kubába ment. 1954-ben repülőgépével lezuhant Afrika fölött, de túlélte. Ugyanebben az évben irodalmi munkásságát Nobel-díjjal jutalmazták. Az idahoi Ketchum városában kezeltette magas vérnyomását, illetve egyre fokozódó paranoiáját és depresszióját. Egyes spekulációk szerint egyre súlyosbodó betegsége mellett a depressziójára kapott elektrosokkos kezelések is nagyban hozzájárulhattak ahhoz, hogy 1961. július 2-án öngyilkos lett.

"Ha már az embernek az írás lett a főbűne és legnagyobb gyönyörűsége, akkor már csak a halál vethet véget neki. Ebben az esetben az anyagi függetlenség nagy segítség, mert megszabadít a gondoktól. A gond tönkreteszi a tehetséget."

Hemingway nagyon kalandos életet élt. Nem csak a háborúban vett részt, de volt haditudósító a polgárháború dúlta Spanyolországban, vadászott az Afrikai őserdőkben és szavannákon, bikaviadalokra járt Spanyolországban. Volt amatőr bokszbajnok és halászott. Többször nősült és erősen ivott. Saját élményeiből ihletett regényei és novellái a férfias erényeket testesítik meg. Írásaira jellemző a tömörség, ami mindig sokkal nagyobb mondanivalót hordoz magában, mint ami olvasható. Írói hitvallása a jéghegy-elv volt. Számára a tömören, minden sallang nélkül megírt művek csak a jéghegy csúcsát jelentették, a sorok közötti olvasat elengedhetetlen volt. A történet valós tartalma mindig a felszín alatt játszódik, akárcsak a vízfelszín alatti jéghegy. Kiválóan példázza ezt a Macska az esőben című, rövid lélegzetvételű novellája, ahol egy szinte semmitmondó esemény álarca mögött a férfi és nő közti elkeseredett drámának lehetünk tanúi.

"Én mindig a jéghegy-elv szerint igyekeztem írni. Minden kiemelkedő résznek hétnyolcad rész felel meg a víz alatt. Az ember mindazt elsüllyesztheti, amit tud, és ez csak erősíti a jéghegyét. Ez az a rész, ami nem látszik ki. De ha az író azért hagy ki valami, mert nem tudja, akkor lyuk marad a történetben."

Hemingwayről azt terjesztették, miután megírt egy művet, azt újra olvasta, és egyesével kihúzogatta a felesleges szavakat, legfőképpen a mellékneveket és csak a legszükségesebbeket tartotta meg. Műveire valóban jellemző az ilyen irányú minimalizálás, a jelzők szűk használata, ami szintén a jéghegy csúcsának csiszolását és a rejtett tartalom hangsúlyozását szolgálta. Műveinek világa egyértelműen férfiközpontú. Témáiban férfias sportokat ábrázol, vadászatot, halászatot, ökölvívást, bikaviadalt. Az erőszak sok formában jelenik meg nála. Írt bérgyilkosokról - Bérgyilkosok - és a háborúról - Akiért a harang szól. A halál, legyen az csatatérhez vagy máshoz kapcsolódó, visszatérő eleme műveinek. Azonban ez a halál szinte soha sem dicsőséges és nemes. Inkább a puszta valósággal és a dolgok értelmetlenségével szembesít. A veszélyekkel, az élet nehézségeivel való bátor szembenézés Hemingway világának tartóoszlopa. Férfias követelmény nála a bátorság és a helytállás minden körülmények között. A gyávaság megbocsáthatatlan bűn, ezért kell a Francis Macomber rövid boldogsága című novella címszereplőjének is meghalnia. Hemingway erkölcsi kódexe nem ad felmentést senkinek, még akkor sem, ha az a szereplő pusztulásához vezet. Ezzel a kemény, meg nem alkuvó helytállással találkozhatunk az Aki nem adja meg magát kiöregedett torreádorában vagy Santiagonak a tengerrel való heroikus küzdelmében - Az öreg halász és a tenger.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL: