1904. október 2-án született a Hertfordshire-i Berkhamstedben, Charles Henry és Marion Raymond Greene hat gyermeke közül negyedikként. Az érzékeny fiú utálta a sportot, inkább kalandregényeket olvasott (egyik kedvence R. Haggard volt). Gyermekkora könnyű-nehéz volt, mert a középiskolát abban a gimnáziumban (Berkhamsted) végezte, ahol apja volt az igazgató. Oxford-i egyetem elvégzését követően a Timesnál újságíró. Élete egyenes vonalú, de változatos: verseket, film sztorikat írt, megnősült (2 gyermek atyja), tagja lett a titkosszolgálatnak. Mint újságíró rengeteget utazott, s a látottak adták művei témáit. 1932-ben megjelent első regénye az Orient express már komoly sikert aratott, de a világhírt a Hatalom és dicsőség (1940) hozta meg, talán a legjobban sikerült regényének számít, amiért komoly irodalmi díjjal is jutalmazták (The Hawthornden, 1941). A II. világháborúban külügyi szolgálatot látott el, 2 évet Nyugat-Afrikában töltött különleges megbízással. Nálunk talán a legismertebb műve a vietnámi konfliktussal foglalkozó Csendes amerikai (1955). Jó pár regényét, novelláját megfilmesítették, illetve színpadra állították. Gondoljunk csak a Merényletre, az Istambuli vonatra, a Brightoni sziklára vagy a már említett Csendes amerikaira.

A világhírű író utolsó regénye (A kapitány és az ellenség) méltó befejezése egy gazdag és tartalmas életműnek. Szinte valamennyi regényében az embereket közvetlenül érintő legnehezebb kérdéseket feszegeti (bűn és bűnhődés, hatalom és erkölcs, pénz és szerelem, stb.), melyek az utolsó regényében sűrítve jelennek meg. Legváltozatosabb "utazási irodának" a titkosszolgálatot tartotta, e szolgálaton belül a világ rengeteg pontjára eljutott. Amerika-ellenességét egész életében megtartotta és soha nem rejtette véka alá. Nem véletlen, hogy 40 évig figyelte az FBI, ami neki sajátságos örömet okozott. Mint világjáró, rengeteg embert ismert meg, kiknek gondjai, kételyei visszatükröződnek regényeiben. Nem tudta soha "kiírni" ezeket a problémákat, hanem tárolta, rakosgatta magában. Nem véletlen, hogy idős korára komoly lelki viaskodások, vissza-visszatérő válságos periódusok terhelték, melyeken sok kínlódással tudott csak úrrá lenni.

Magánéletébe alig engedett bepillantást, természetesen legalább ennyire tisztelte másokét is. Nem írt önéletrajzot, viszont élete utolsó 25 évében naponta vezetett álomnaplót, melyből a legérdekesebb gondolatokat halála előtti utolsó hónapokban összegyűjtötte és mintegy búcsúzásképpen bepillantást enged belső világába. 1991 április 3.-án a franciaországi Vevey-ben hunyt el.

2001-ben az American Modern Library „The Heart of the Matter” (A kezdet és a vég) című regényét beválasztotta a huszadik század 100 legjobb angol nyelvű regénye közé.

Forrás: Dr. Horvát György