Ortodox miliőből kerül Amerikába. Ő az első fontos művész az absztrakt expresszionisták körében. A festő életműve átmenetet képez a szürrealizmus és az észak-amerikai absztrakt expresszionizmus között. Találunk benne olyan elemeket, amelyek Kandinszkij, Picasso és Miró műveiből merítik ihletésüket, ám a formanyelv elsősorban a sík színfoltra épül. Hosszú aszkétikus önfejlesztésen keresztül jutott el saját stílusához. Egy teljesen új romantikus kifejezésmódot hozott létre. Évek folyamán képei egyre titokzatosabbak lesznek, elrejtett tárgyi utalásokkal a puha formai mozgásban. Titkosírássá alakítja át festményeit, melyek tragikus életének eseményeit hordozzák magukban (például, hogy életében sokat éhezett). Fontos életrajzának ismerete, mert képeinek költői tartalma ezt hozza a felszínre. A képekhez metaforákon keresztül lehet közelíteni. Életműve rejtett ágenda, biomorfikus absztrakcióval. A képeken sokszor felfedezhetőek emberi és állati testrészek, pl. kéz, láb, fej, nemi szerv, mell, fenék, tehéntőgy, majd merész metaforák, asszociációk, maszatos füstök, karmok, alattomos nyílások.

1904-ben született Törökország örmények lakta vidékén. Örményország a törökök által támadott terület volt. A folyamatos fenyegetettség miatt a fiatal Arshile-t sokszoros trauma érte. Még 5-6 éves korában sem tudott beszélni, és amikor megszólalt, az első szó egy értelmetlen szó volt („alkoura”), melyet gyakran felhasznál később képeinek címeként is. 15 éves volt, amikor látta saját anyját éhen halni. Először a Kaukázuson túlra (a mai Grúziába) vándorolt ki, ott a tbiliszi Műszaki Főiskolán kezdte tanulmányait, majd 1920-ban az Egyesült Államokba ment, ekkor a bostoni művészeti iskolában tanul. Végül 1925-ben New Yorkban telepedett le. 1925 fontos fordulópont az életében. Megváltoztatja nevét és identitását. Felvette az Arshile (Akhillesz egyik változata) Gorky (keserű az oroszban, és az általa tisztelt orosz író neve is egyben) nevet, tehát ő volt a keserű, de erős hős. Az 1920-as években végigfesti az összes jelentősebb európai avantgárd festő stílusát. Cézanne, Matisse, Kandinszkij, Picasso, Léger és kiváltképpen Miró együttes hatása terelte őt fokról fokra valamiféle jelképes és formai absztrakció felé. Az 1930-as években a tájképből - elsősorban örmény tájból - indul ki. 1938-44 között kertképek sorozatát festi. Ekkor készül a Kert Szocsi-ban c. sorozat is. (Szocsi az orosz párttagok kedvelt üdülőhelye volt.) 1930-as évek elején ő készíti az első absztrakt murált. Ezáltal fut be és válik elismertté. Életének pozitívabb irányba való változása képein is érződni fog. 1941-ben nagy sikert arat San Francisco-ban, magánélete is javul. Családot alapít. Természet, táj, család, gyermekkori emlékek organikus folyamban olvadnak össze. 1940-től kezdve talált rá személyes stílusára, melynek alapja a színes tömegeknek és a vonalasságnak finom játéka, valamint egy sajátos jelentésrendszer keresése, túl Miró és André Masson formanyelvén. 1942-43-ra érett, öntudatos művésszé válik. Változatos, fénnyel teli formákkal fogalmaz. Bármennyire is absztrakt, finoman azért sejtet természeti utalásokat. Képeinek szilárd rendjük van. A szürrealistákat nem tudta elfogadni, főleg azok cinizmusát és a tudatalattihoz fűződő viszonyát. „A tudatalatti csak káoszt teremt”- mondta ő. A szépség még fontos marad számára. Ebből is látszik, hogy ő még nem teljes mértékben absztrakt expresszionista. Formai elemei leírnak és elrejtenek egyszerre. Csak néhány évnyi siker adatot meg neki. 1946-tól lidércnyomássá válik élete. Leég a műterme. Ez azért is okozott neki nagy traumát, mert éppen egy kiállításra készült képei váltak a lángok martalékává. Ez után nem sokkal kiderült, hogy rákos, megoperálják, és túléli. 1948-ban autóbalesetet szenved, gerince eltörik. Mély depresszióba esik, ami miatt felesége és két lánya elhagyja. Ez már túl sok neki és felakasztja magát az erdőben.

Az a festészet, amit Gorky kezdeményezett, és utóbb az ő többé-kevésbé közvetlen tanítványai mélyítettek el, továbbra is megőrizte erősen intellektuális töltését. Olyan környezetfestészet ez, amely fölkavaró és titokzatos hatásokra törekszik, valamint kisebb-nagyobb mértékben burkolt jelképrendszerrel átitatott formákra, amelyek Matta művészetét idézik (mármint a negyvenes évekbeli Mattéét). Ez a szimbolikus szertartásrend könnyen kezelhető és csábító formanyelvet alakított ki: ebből fakadt a New York-i mozgalom második akadémikus mellékága, egy sajátosan absztrakt szürrealizmus. Keskeny és veszedelmes ösvény volt ez, kezdettől fogva közel járt a terméketlenséghez. Gorkyt metafizikus szorongásai végül is öngyilkosságba hajszolták.