Éjjeli menedékhely (На дне, 1902)

Az ember szabad... Mindenért maga fizet: hitért, hitetlenségért, szerelemért, okosságért. Az ember mindenért maga fizet, s ezért az ember - szabad! Az ember az igazság! (...) Csak az ember létezik, minden egyéb - csak az ő kezének és agyának alkotása! Ember! Ez gyönyörű, ez büszkén... hangzik! Ember! Tisztelni kell az embert! Nem sajnálni... Nem megalázni a sajnálkozással... Tisztelni kell!
(Szatyin, IV.)

(Ford.: Gábor Andor).

Legeza Ilona könyvismertetői

 AZ ANYA

Az anya az orosz társadalom állapotának ábrázolása a 20. század elején. A regény nem véletlenül kapta a címét. Gorkij ezzel is hangsúlyozza, hogy az anya a regény központi alakja, mindenekelőtt az anya jellemének a fejlődését ábrázolja. Ezzel egy emberi élet példáján mutatja meg az utat, amelyen a munkástömegek a forradalom felé haladnak. A munkások és a forradalmi értelmiség a regény egyik leglényegesebb kérdése, amelyet az író Szasa, Natasa, Szofja és Nyikolaj Ivanovics tevékenységével világít meg. Pelagéja (az anya) a mű elején a munkásnegyed öntudatlan, szürke asszonya, aki a szomorú, szenvedésekkel teli életét törvényszerűnek tartja, s a vallásban keres vigasztalást. Legfőbb jellemző vonása a félelem. Ezzel egy időben azonban sok elégedetlenség halmozódik fel benne az élettel szemben. Segíteni kezd fiának, nemcsak azért, mert az ő fiáról van szó, hanem azért is, mert megérti fia céljait. Gondolatait tettek követik. A regény vége megmutatja, milyen átalakulás ment végbe az anya lelkében. A regény kezdetén "kicsit oldalvást jár, mintha attól félne, hogy nekimegy valaminek", a regény végén már megszállja szívét a bátorság: a harc és a győzelem feltétele. Ez az oka annak, hogy - bár a regény a munkásforradalmárok látszólagos bukásával végződik - mégis érezzük közelgő győzelmüket. 

AZ ARTAMANOVOK

Gorkijt a századforduló óta foglalkoztatta az orosz polgárság útjának, egymást váltó nemzedékeinek témája, amelyet az emberábrázolás szempontjából legtökéletesebben Az Artamanovok című családregényében bontakoztatott ki. A mű bemutatja a tőkéscsalád felemelkedését és bukását, a vagyonszerző, harácsoló nagyapától az enervált, tehetségtelen újabb nemzedék törvényszerű összeomlásáig. 

MAKAR CSUDRA ÉS MÁS ELBESZÉLÉSEK

Gorkij alkotói lendülete úgy hatja át az ábrázolt világának elemeit, mint legtöbb elbeszélését a kezdő és záró képekben megidézett tenger, a végtelen nagyság és erő szimbóluma. Szociológiai szemszögből szembeötlően társadalmon kívüliek novelláinak szereplői - vándorló cigányok, kikötői tolvajok, részegessé züllött péklegények - de vagdalkozó és nemegyszer tragikusan önveszélyes jobbat akarásuk, a szűk horizontból kitörő-kisütő igazság- és szabadságvágyuk révén ugyanolyan történelemformáló erőt sejtetnek, mint a romantikus irodalom egy-egy fehéren vakító, felnagyított hősfigurája. Az öreg Makar történetének Lojkoja és Raddája inkább egymást emésztik el szerelmükben, de nem egyeznek bele a lehetséges megalkuvásba.