Az én hazám

Az én hazám fekete föld,
Melyen pompás a búza;
Melyen kövér mag dús kalász
Nemes fejét lehúzza;
Az én hazám fekete föld,
Min érik drága élet,
S olcsó az ember élete,
És éhen vész a lélek;
Hol koplalás van akkor is,
Ha roskadó az asztag:
Az én hazám fekete föld,
Az én hazám akaszttat.

Fekete, hogyha déli nap
Arannyal önti végig,
S erdő, mező száz zöld dala
Szimfóniáz az égig;
Fekete, hogyha alkonyat
Lágy rózsaszínbe vonja,
És peng a fű között tücsök,
Az este cimbalomja;
S mikor fölébe kék csodát
Az éjjel csillagoztat:
Az én hazám fekete föld,
Az én hazám akaszttat.

Zsíros föld, mit török tatár
Magyar csonttal dagasztott,
Hol ropnak most őrült urak,
S lopnak konok parasztok;
Pogány föld, mely ma Krisztusért
Tajtékot túrva harcol,
S az embernek Fiát, ímé,
Ököllel csapja arcul;
Hol még nem ember a szegény,
S nem ember már a gazdag:
Az én hazám fekete föld,
Az én hazám akaszttat.

Az én hazám fekete föld,
Min drága élet érik,
S hol bárgyú barmok, bősz bírák,
Az életet herélik.
Az én hazám vértől büdös,
S kiloccsant agyvelőtül,
Hol csámcsogó, csúf csőcselék
Halált röhögni csődül,
Az én hazám kéjtől hörög,
Ha könnyt és kínt fakaszthat:
Az én hazám fekete föld,
Az én hazám akaszttat.

Az én hazám gazemberek
Bordélya, bűnök óla;
Az én hazámon átok ül
És nem tud tenni róla;
Az én hazámat tetvesek
Bekenték szörnyű varral,
És csókolják bélpoklosok,
S átfogják céda karral.
Az én hazám a tébolyé,
Mit Belzebub igazgat:
Az én hazám fekete föld,
Akaszttat és akaszttat.

S az én hazám mégis hazám.
A vérem és a nyelvem
Mindig hozzá fog szítani,
Át vágyon, célon, elven
S bár szégyen és bár iszonyat
Magyarként állni gáton:
Azt is, hogy nem vagyok magyar,
Csak magyarul kiáltom!
Az én hazám fekete föld,
Amely véres vigaszt ad:
Magyar leszek még akkor is,
Ha érte felakaszttat.

BÁRDOS ARTÚR - GÁBOR ANDOR: CIKLÁMEN

Gábor Andor egy jó szerepet írt, mindenrendű nagy színésznők sietve fognak parádézni benne. Ismét egy magyar exportszerep, többféle ruhákba és gesztusokba öltöztető, már kezd nemzeti specialitássá válni és talán nem is árt különösebben a Doberdón felmagasztosult magyar hírnévnek. Ami pedig ezen túl ebben a nem írói szándékú darabban foglalkoztat, merőben írói kvalitások. Egy egészen jelentős írói kultúra az, aminek Gábor Andor finom, kiegyensúlyozott mondataiban, harmóniát és levegőt teremtő dialógusában örülhetünk. Ez a tudatosság és mértéktartás, a kifejezésnek ez a szemérme, mely a leghatáskeresőbb jeleneteket is óvja és megengeszteli, csak a legjobb irodalmak jó íróit jellemzi. Hogy ez az írói kultúra ilyen fokán és készségében nem a Gábor Andor homlokából pattant, hogy ebben már magyar elődei is vannak, az egyrészt a "kultúra" fogalmából következik, másrészt csak annál örvendetesebb. Szuggesztív erő árad a Gábor Andor finoman mérsékelt mondataiból - minél mérsékeltebbek, annál erősebb erő -, ezek a mondatok atmoszférát küzdenek ki az író körül, egységeset, az első szótól az utolsóig. Bármennyire is hatásért és szerepért való darab, tehát ebben bármennyire típus is a Ciklámen, az írói eszközök e nobilis készségében nem nagyon sok magyar darab egyenrangú vele. Nemcsak tónusa, hanem vonalvezetése, konstrukciója is áttetszően világos és egyszerű, hibátlan. Tiszta munka: eddig tulajdonképpen csak a franciák tudtak ilyet. A forma így nemcsak hogy együtt születhetik meg a tartalommal, de szinte meg is előzheti azt. Gábor Andor stílusa atmoszférát tud teremteni s ez már csak egy lépés ahhoz, amit írói világnézetnek nevezünk. Annyi kétségtelen, hogy jól hangzó dialógusok mögül itt lépten-nyomon egy írói profil bukkan fel, nagyon okos és nagyon megértő. Tudja, hogy mit akar és még sokat tud akarni. Fölébe kerekedni pedig nem olyan könnyű, mint sokan gondolják.

*

Érdekes és a vígszínházbeli előadás legnagyobb értéke, hogy Góth Sándorban milyen egyenrangú színészre talált Gábor Andor. Ez az egyenrangúság ezúttal a szokottnál mélyebben gyökerező: Góth Sándor nem szerepével, hanem egyenesen az íróval kongeniális. A színészi kultúrának ugyanazt a ritka fölényességét hozza magával, amely Gáborban az írót jellemzi. És nemcsak kitűnő színész, okos, kedves és meleg is. Góthné a briliáns szerepet briliánsan játszotta, néhol talán túlságosan is: nem annyira azt akarta megmutatni, hogy milyen hasonló lehet egymáshoz két asszony, hanem inkább azt, hogy milyen különböző tud lenni kettős szerepében egy kitűnő színésznő.