AFORIZMÁK

"A szegény, aki semmire sem vágyik, birtokában van a legnagyobb kincsnek: magamagának. A gazdag, aki eped valami után, nyomorult rabszolga."

"Megmaradt bennem a vidámság mohó szükséglete, amit az élet nem tud többé kielégíteni."

"A szépség és az ifjúság csak a költőknek hű útitársai: bennünket, közönséges halandókat, legfeljebb ha egy kurta évszakra látogatnak meg."

"A kívánkozásnak, még a legártatlanabbnak is, megvan az a rossz tulajdonsága, hogy másvalakinek a hatalma alá vet, és elveszi függetlenségünket."

"A tudomány haladása fölöslegessé teszi azokat a munkákat, melyek legjobban mozdították elő a tudomány haladását."

"...a nagy érzésekhez nem feltétlenül szükséges teljes megértés."

"A jövő csupa múltból áll."

"Mindenki a maga módján álmodja meg az életét."

"Örök gyermekek vagyunk, s mindig új játékok után loholunk."

"Akinek valami baja van, az nem bajlódik az unalommal."

"A természet örökké közönyös, se nem siet, se nem késik."

"A tudomány csalhatatlan, csak a tudósok tévednek."

"Az emberi természet sajátossága, hogy okosan gondolkodunk és bután cselekszünk."

"A könyörület: igazság és szeretet, s a szegények jobban értenek hozzá, mint a gazdagok."

"Csakis akkor szeretünk igazán, ha ok nélkül szeretünk."

"A bolond akkor a legijesztőbb, amikor épeszű."

A VÖRÖS LILIOM

France életművében egyedülálló helyet foglal el. Talán éppen ezért váltott ki már több mint egy fél évszázada oly sokoldalú és szenvedélyes vitákat. Vajon az író csupán egy túlfinomult szellemi életet élő szobrász és egy gyönyörű, boldogságot kereső asszony balvégzetű szenvedélyének történetét írja meg? Vagy többet ennél: a múlt század végi társadalom, politika és művészeti áramlatok mesteri tükörképét? Ma már bizonyos: kevés író eleveníti meg számukra ilyen fölényes könnyedséggel a párizsi szalonokban hivalkodó "előkelő" társaságot. A Firenze kék ege alatt és a francia főváros nagyvilági környezetében szövődő szerelem csak még plasztikusabbá teszi Anatole France immár klasszikussá vált írását.

Forrás: MEK

AZ ISTENEK SZOMJAZNAK

A buzgó igazságszeretet sokszor tragikus szélsőségekhez vezet, amint ezt Anatol France legnagyobb remekművében megmutatta. A mű - témáját tekintve - akár történelmi regény is lehetne, hiszen az ellentmondásokkal terhes francia forradalom idején játszódik. Az író szándéka mégsem e vérengző idő megörökítése, hanem mintegy kerettörténetül választva a girondisták, jakobinusok, köztársaságiak és federalista árulók kíméletlen harcát, a cselekmény középpontjában a kegyetlen gyilkossá váló kisember áll. Évariste Gamelin, a szegény festő, a sors kegyeltjeként a Forradalmi Törvényszék esküdtje lesz. Egyre tisztábban látjuk, hogy a valaha önfeláldozóan tiszta, erényes férfi miként lesz a rémuralom bábjaként ártatlanok százait vérpadra küldő gyilkos, miközben kezdett a büntetésről vallásos és misztikus fogalmakat alkotni, saját erényt, érdemet tulajdonítani neki. S amikor szinte tudatlan állapotából a valóságra döbben, - sorsát már nem kerülheti el, rá is halál vár.
A cselekmény drámaisága, a szereplők hús-vér emberekké formálása, a híres jelmondatok történelmi valósággá festése, egyben e nevezetes kor hétköznapjainak hiteles hangulat-érzékeltetése, stílusának klasszikus világossága - az író legfőbb erénye. Anatole France megrázó hitelességgel tükrözi azt az időt, amely, szavával élve: "Franciaország és az emberiség legnagyobb korszaka volt." A regény, melynek mondandójában, ábrázolásmódjának ellenpontozásában hűen tükrözi írója élet- és világszemléletét, művészi és filozófiai hitvallását, könyörtelen tárgyilagossággal mutatja meg a forradalmi erőszak és a hatalom buktatóit, a puritán, aszketikus forradalmártípus lehetséges torzulásait. Nem vonja azonban kétségbe a cselekvő emberek, a forradalmárok igazát. Pátosz nélkül, realista módon ábrázolja, hogyan folyik tovább a mindennapi élet a "történelmi napokban is".

Forrás: Legazi Ilona

Mikor a pingvinek megkeresztelése ismertté vált a paradicsomban, nem okozott sem örömet, sem szomorúságot, hanem szerfeletti meglepetést. Maga az Úr is nagy zavarban volt. Gyűlésre hívta össze a tudósokat és a doctorokat, hogy megkérdezze tőlük, mit gondolnak, érvényes-e a keresztelés.

Forrás: France - A pingvinek szigete